Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vrchlický, Jaroslav: Szomorú strófák (Smutné sloky Magyar nyelven)

Vrchlický, Jaroslav portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Smutné sloky (Cseh)

Tak tiše ruku na mé skráni nech,
ať necítím, že již se připozdívá,
zeď stará květ má, balvan v řece mech
i v suchých věncích hřbitovních to zpívá,
když večer v listopadu k zemi splývá.
Tak tiše ruku na mé skráni nech,
ať necítím, že již se připozdívá.

Dost dlouho šli jsme spolu. - Pojďme dál,
nechť místo růží dám ti břečťan holý;
já nejsem slavík, jsem jen doupnák skal,
můj zpěv kvil děcka, jež zbloudilo v poli,
ty víš, co těší, já vím jen, co bolí.
Dost dlouho šli jsme spolu. - Pojďme dál,
místo růží dám ti břečťan holý.

Když růže zvadnou, břečťan zbude přec,
i kolem hrobů on se věrně točí,
než ptáku, duši, smrt otevře klec,
přej dlouho zlíbat věrné tvoje oči.
Mír z tebe vlá, jak ve chrám když se vkročí…
Nechť růže zvadnou, břečťan zbude přec,
i kolem hrobů on se věrně točí.

Tak tiše ruku na mé skráni nech,
ať necítím, že již se připozdívá,
ať povíme si v dlouhých večerech,
že klidná bude cesta, jež nám zbývá,
co stih jsem klid, jenž z očí tvých se dívá.
Tak tiše ruku na mé skráni nech
ať necítím, že již se připozdívá!



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE Szláv Filológia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)410
Megjelenés ideje

Szomorú strófák (Magyar)

Kezed csendesen nyakszirtemre tedd,
Hadd ne érezzem, hogy későre jár már;
A kő mohát hord, vén fal levelet,
Sírkoszorúban is zizeg virágszál,
Ősszel mikor az est a földre rászáll.
Kezed csendesen nyakszirtemre tedd,
Hadd ne érezzem, hogy későre jár már.

Régóta ballagunk. - Menjünk tovább.
Hadd ne adjak rózsát, csupán borostyánt,
Csak vadgalamb vagyok, nem csalogány,
Dalom elveszett gyermek kint a rónán:
Te azt tudod, mi jó, én azt, mi rossz s bánt.
Régóta ballagunk. - Menjünk tovább.
Hadd ne adjak rózsát, csupán borostyánt.

Ledől a rózsa, a borostyán áll,
A sírokhoz is hű, befedi mindet;
Madár és lélek ketrecét halál
Nyitja. Hadd fedjék csókok szemeinket.
Belőled, mint templomból, béke intett…
Görbedjen a rózsa , borostyán ha áll,
A sírokhoz is hű, befedi mindet.

Kezed csendesen nyakszirtemre tedd,
Hadd ne érezzem, hogy későre jár már;
Hadd mondogassuk esténként el ezt:
Békés lesz az az út, mely még miránk vár,
Szemedből néz a békém, mit kivántál.
Kezed csendesen nyakszirtemre tedd,
Hadd ne érezzem, hogy későre jár már!



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE Szláv Filológia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája

minimap