Vrchlický, Jaroslav: Za trochu lásky...

Za trochu lásky šel bych svĕta kraj,
šel s hlavou odkrytou a šel bych bosý,
šel v ledu – ale v duši vĕčný máj,
šel vichřicí – však slyšel zpívat kosy,
šel pouští – a mĕl v srdci perly rosy.
Za trochu lásky šel bych svĕta kraj,
jak ten, kdo zpívá u dveří a prosí.

Egy kis szeretetért világvégre
hajadonfővel, mezítláb elmennék;
lelkemben május – mennék a jégre,
mennék viharban – s rigófüttyre lesnék,
mennék pusztában – szívem harmatoznék.
Egy kis szeretetért világvégre
mennék – zárt ajtón dallal kéregetnék.