Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jacobsen, Jens Peter: Gurresange

Jacobsen, Jens Peter portréja

Gurresange (Dán)

VALDEMAR
Den blaalige Dæmring nu dæmper
Hver Tone fra Sø og Land,
De flyvende Skyer har lagt sig
Til Hvile ved Himlens Rand,
I lydløs Tynge samlet
Er Skovens luftige Bo,
Og Søens klare Bølger
Har vugget sig selv til Ro.
I Vesten kaster Solen
Sin straalende Purpurdragt,
Saa drager den over sig Bølgen
Og drømmer om Dagens Pragt.
Ej mindste Løv sig rører
Og kalder paa min Sands,
Ej mindste Tone klinger
Og vugger mit Sind i Dands,
Nej, hver en Magt er sunken
I egne Drømmes Elv,
Og skyder mig blidt og stille
Tilbage til mig selv.

TOVE
O, naar Maanens Straaler milde spille,
Naar omkring mig Alt er tyst og stille,
Da er Vand mig ikke Søens Vove,
Træer ej de dunkle, tavse Skove,
Sky ej, hvad mig Himlens Hvælving dølger,
Dal og Bakke ikke Jordens Bølger,
Form ej Form og Farven ikke Farve,
Alt: et Udtryk for hvad Gud har drømt.

VALDEMAR
Ganger, staar du nu og drømmer!
Nej, jeg ser det, Vejen strømmer
Hurtig bort dig under Hoven.
Stærkere dog frem du sprænge,
Du er endnu midt i Skoven,
Medens jeg dig ventet længe
Har ved Gurre Borgeled.
Skoven slipper, alt jeg øjner
Tovelilles fagre Bur,
Skovens Træer bag os glide sammen til en dunkel Mur;
Men end vildere du jage!
Ser du Skyens Skygge trække
Over Mark og Mose frem?
Før den Gurres Grund kan række,
Maa vi staa ved Toves Hjem.
Før den Tone, som nu klinger,
Gaar for Evighed til Ro,
Maa dit rappe Hovslag ryste
Gurre-Borgens lille Bro;
Før det Blad, der falder,
Bækkens Bølger naar,
Maa din Vrinsken gjalde
Lydt i Gurregaard.
Skygge kom og Tone dø,
Dyk dig Blad i Vove,
Volmer ser sin Tove!

TOVE
Stjerner juble, Søen lyser,
Trykker sit bankende Hjerte mod Kyst,
Løvet nynner, Duggen dandser,
Vinden sig kaster saa kaad til mit Bryst.
Vejrhanen synger og Taarnene nikke,
Svendene spanke med flammende Blikke,
Ternerne dæmpe med Haanden forgjeves
Barmen, der sælsomt uroligen hæves.
Roserne stirre med Haand over Bryn,
Faklerne hjelpe det daarlige Syn.
Skoven nu aabner sit Ly,
Hundene glamme i By,
Stien, i stedse nærmere Bølger,
Vugger den dristige Rytter mod Havn,
Og i den næste Stigning, som følger,
Slynger den ham i min aabnede Favn.

VALDEMAR
Ej dandse de Engle for Herren saa herligt,
Som Verden nu dandser for mig!
Et juble for ham de mer ydmygt og kjerligt
End Valdemars Hjerte for dig.
Men stoltere satte ej heller sig Krist
Hos Herren, og lo ad sin Kvide,
End Valdemar, glemmende Kummer og Tvist,
Sig sætter ved Tovelils Side.
Ej længes de Sjæle for Himmerigs Mure
Mer efter at svinge sig ind,
End Valdemar, da han fra Øresunds Kure
Saa Gurres guldglimtende Tind.
Og ej vil jeg bytte dets fredsæle Vang
Og Perlen den lønligen varer,
For Himmerigs Glands og bedøvende Klang
Og alle de Helliges Skarer.

TOVE
Nu siger jeg dig for første Gang:
"Kong Volmer, jeg elsker dig."
Nu kysser jeg dig for første Gang
Og slynger min Arm om dig.
Og siger du, at jeg det før har sagt
Og at du til Kysset er vant,
Saa siger jeg: "Kongen han er en Nar,
Der mindes forfængelig Tant."
Og siger du, saa er jeg selv slig Nar,
Saa siger jeg: "Kongen har Ret,"
Men siger du, at jeg det ikke er,
Saa siger jeg: "Kongen er slet."
For alle mine Roser har jeg kysset ihjel,
Alt mens jeg tænkte paa dig.

VALDEMAR
Det er Midnattens Stund,
Og usalige Slægter
Staa frem af glemte, sunkne Grave,
Og de stirre med Længsel
Paa Borgens Kjerter og Hyttens Lys,
Og Vinden ned over dem
Spottende ryster
Harpeslæt og Bægerklang
Og Elskovssange.
Og svindende de sukke:
"Vor Tid er forbi!" -
Mit Hoved vugges paa levende Bølger,
Min Haand fornemmer et Hjertes Slag,
Ned over mig livssvulmende strømmer
Kyssets glødende Purpurregn.
Og min Læbe jubler:
"Det er min Tid nu!"
Men Tiden flygter,
Og jeg skal færdes
Ved Midnatstide
En Gang som død,
Skal samle Ligdragten om mig tæt
Mod de kolde Vinde,
Og liste mig frem ved sildig Maane,
Og smertebunden
I Muldet riste
Med sorte Gravkors
Dit kjære Navn,
Og synkende sukke:
"Vor Tid er forbi!"

TOVE
Du sender mig et Elskovsblik
Og sænker saa Øjet.
Dog Blikket trykker din Haand i min,
Og Trykket dør;
Men som et elskovsvækkende Kys
Du lægger mit Haandtryk paa min Læbe.
Og du har for Døden et Suk,
Naar et Blik kan opstaa
Som et flammende Kys!
De lysende Stjerner paa Himlen hist
Vel blegne hver Gry,
Men blusse dog hver en Midnatsstund
I evig Pragt.
- Saa kort er Døden
Som rolig Slummer
Fra Kveld til Gry,
Og naar du vaagner,
Hos dig paa Lejet,
I nyfødt Skjønhed
Du straale ser
Din unge Brud.
Saa lad os da tømme
Den gyldne Skaal
For den mægtigt forskjønnende Død;
Thi vi gange til Grav
Som et Smil, der dør
For et saligt Kys.

VALDEMAR
Vidunderlige Tove!
Saa rig ved dig er jeg nu,
At end ej et Ønske jeg ejer.
Mit Bryst er saa let,
Min Tanke saa klar,
En vaagen Fred er over min Sjæl.
Der er saa stille i mig,
Saa sælsomt stille.
Læben vil bygge paa Ordets Bro,
Men synker igjen til Hvile;
Thi det er mig som banked mit Bryst
Ved dit Hjertes Slag,
Og som mit Aandedrag
Hæved, Tove, din Barm.
Og jeg ser vore Tanker
Fødes og glide sammen
Som Skyer, der mødes,
Og samlede vugges de i vekslende Former.
Og min Sjæl er stille,
Jeg ser i dit Øje og tier.
Vidunderlige Tove!

SKOVDUENS SANG
Gurre Duer! Sorg mig tynger,
Samlet paa Flugt over Ø,
Kommer! lytter!
Død er Tove! Nat paa hendes Øje,
Det, der var Kongens Dag.
Stille er hendes Hjerte,
Men Kongens vugger vildt,
Dødt og dog vildt!
Sælsomt lig Baad paa Vove,
Naar den, Plankerne krummede sig for at favne -
Snekkens Styrer - ligger død, hildet i Dybets Tang.
Ingen bærer dem Bud,
Ufør er Vejen.
Som tvende Strømme vare deres Tanker,
Strømme, der fulgtes Side om Side.
Hvor rinde nu Toves Tanker?
Kongens i sælsomme Bugter sig vride,
Søgende Toves,
Finder dem ikke.
Vide for jeg, Sorg mig sanked, Meget jeg saa!
Kisten saa jeg paa Kongens Skuldre,
Henning den støtted;
Mørk var Natten, en enkelt Fakkel
Lyste i Gyden,
Dronningen holdt den, højt paa Svalen,
Skjalv for sin Hevn;
Taarer, som ikke græde hun vilde,
Funkled i Blik.
Vide for jeg, Sorg mig sanked, Meget jeg saa!
Kongen jeg saa i Bondekofte
Kjøre med Kisten,
Gangeren, som ham bar til Sejer,
Maatte den drage.
Vildsomt vankede Kongens Øje,
Søgte et Blik,
Sælsomt lyttede Kongens Hjerte
Efter et Ord.
Henning talte Ord til Kongen,
Blik og Hjerte søgte dog end.
Kongen aabner for Toves Kiste,
Stirrer og lytter med bedende Læbe,
Tove er tavs.
Vide for jeg, Sorg mig sanked, Meget jeg saa!
Munken vilde Rebet drage
Ringe Solen ned;
Men han saa paa Kjøresvenden,
Sorgens Rune til ham talte;
Solen sank til Klang, som lyder
Over Jordens Døde.
Vide for jeg, Sorg mig sanked, Død dertil.
Helvigs Falk
I Kongegaarden
Gurres Due slog.

VALDEMAR
Herre, ved du, hvad du gjorde,
Da du Tove fra mig tog?
Ved du, at det var mit sidste
Fristed, hvorfra du mig jog?
Herre, rødmer du ej af Skam,
Det var den Fattiges eneste Lam!

Herre, jeg er ogsaa Hersker,
Jeg har lært paa Kongestol,
Man fra sine Undersaatter
Ta'r ej sidste Glimt af Sol.
Herre, du er paa vilse Vej,
Saadan vel knuser, men hersker man ej!

Herre, dine Englehære
Fylde Øret dig med Lov,
Ingen Ven du har, der dadler,
Naar du Dadel har Behov.
Ak, og Ingen er altid klar,
Herre, lad mig derfor være din Nar!

DEN VILDE JAGT

VALDEMAR
Vaagner, alle Kong Volmers Mænd!
Spænder rustede Sværd ved Lænd,
Henter i Kirker det støvede Skjold,
Prydet med Mærker af Dyr og af Trold.
Væk Eders Heste, der græsse i Muld,
Sæt dem I Siden de Kringler af Guld,
Sprænger mod Gurreby,
Det er Dødningegry!

BONDENS SANG
Klap, klap med Kistelaag,
Tunge Trin af Nattetog;
Græstørv skyder af Muld,
Toften klinger af Guld,
Klirren og Klappen i Vaabenhus,
Hvisten og Kasten med gammelt Grus,
Stenene ramle i Kirkegaardsdige,
Høgene suse fra Taarnet og skrige,
Kirkeporten slaar op og i, -
Ned under Dynen, der for de forbi.
- Jeg slaar tre hellige Herrens Kors
For Folk og Hus, for Ko og Hors,
Tre Gange nævner jeg Frelserens Navne,
Saa skade de ikke min Sæd for en Avne.
Saa tegner jeg mig paa Ledemod,
Hvor Herrens hellige Vunder stod,
Da bliver for Elverskud jeg fri,
For Mareridt og for Troldespi;
Sidst lægger for Døren jeg Staal og Sten,
Da voldes slet Ingen i Huset Men.

VALDEMARS MÆND
Vær hilset, Konge, ved Gurre Sø!
Nu spænde Jagten vi over Ø,
Vi Pile sende fra strengløs Bue,
Med Øjne sigte, som ej kan skue,
Vi Hjortens Skygge med Vunder slaar,
Og Engvand siver som Blod af Saar.
Hør Valravn svinge
Med sorten Vinge,
Og Løvet skumme om Hestens Bringe.
Saa skal vi jage, har Somme sagt,
Hver Nat til Dommedags vilde Jagt.
Holla, Hest, og Holla, Hund,
Standser Jagten stakket Stund,
Her er Slottet, som fordum var;
Hest skal fodres med Lokes Havre,
Mand kan æde sit Ry til Davre.

VALDEMAR
Skoven hvidsker med Toves Røst,
Søen skuer med Toves Øje,
Stjerner lyse med Toves Smil,
Skyen svulmer som Barmens Høje.
Sandserne jage for hende at fatte,
Tankerne kjerape for hende at samle.
Men Tove er hist og Tove er her,
Tove er fjern og Tove er nær.
Er du da, Tove, med Trolddomsmagt
Bundet i Søens og Skovens Pragt?
Hjertet svulmer, som skulde det sprænges,
Tove, Tove, Valdemar længes!

CLAUS NAR
"Aalen hun er en sælsom Fugl,
Lever som helst i Vandet,
Vrider sig dog i Maaneskin
Ofte en Stund paa Landet."
Det har jeg sunget om Andre en Gang,
Bedst passer nu paa mig selv min Sang.
Jeg er ikkun Husmand
Nu og mit Hus er lille,
Og skjøndt ej jeg bad en Gjest,
Leved ganske stille,
Blev jeg halvvejs dog ædt
Ud af mit Hus det lille,
Saa jeg kan ej byde Stort,
Skjøndt jeg gjerne vilde.
Dog - den skal faa min Nattero,
Som kan mig det forklare,
Hvorfor jeg skal hver Midienat
Omkring et Vandhul fare.
At Palle Glob og Erik Paa
Det skulle, kan jeg godt forstaa:
De var saa lidet fromme,
De doble nu, endskjøndt til Hest,
Om svalest Sted og Døren næst,
Naar de til Helved komme.
Og Kongen, han som løber
Gal ved mørke Nattetide
Og raaber paa en Pige,
Som for Aar og Dage siden
Med Engle og med Vildgjæs fløj, han maa
med Rette ride;
Thi han var altfor raa oprigtig,
Og man maa være højst forsigtig
Og tage mægtigt sig i Agt,
Naar man er Nar hos slig en Magt
Som ham, der bor hinsides Maanen.
Men at jeg, Claus Nar til Farum,
Jeg, som trode, at de Døde
Vare fri for Legemsmøde,
At Ens Støv blev Aandens Anker,
Saa i Fred man sine Tanker
Kunde samle til den store
Hoffest, som Bro'r Knud har sagt
Blæses ind med Guldbasuner,
Hvor vi Gode vel ved Magt
Æde Onde som Kapuner,
Ak, at jeg paa en Fole galen
Med min Næse vendt imod Halen
Skal humpe om, mens Folk er i Senge,
Var ej det for sent, jeg vilde mig hænge. -
O, men hvor sødt det skal smage forvist,
Naar jeg nu dog bliver salig tilsidst.
Vel har jeg syndet lidt mer end de Fleste,
Kan dog vel snakke mig fra det Meste:
Hvem gav den nøgne Sandhed Klæder
Og tog dens Prygl paa Vej og Stræder?
Jo - ifald der er Billighed til,
Saa maa jeg bænkes i Himmerigs Sale,
Naa, hvor jeg der skal Verten bagtale!

VALDEMAR
Nu ler du deroppe,
Du strenge Dommer!
Men dette drage du dig til Minde,
Naar Dommedag kommer:
En Sjæl er elskende Mand og Kvinde,
Du rive ikke vor Sjæl i tvende,
Til Helved mig og til Himlen hende.
Thi da faar jeg Magt,
Da splitter jeg din Englevagt
Og sprænger med min vilde Jagt
I Himmerige Ind.

VALDEMARS MÆND
Hanen løfter sit Hoved til Gal,
Har alt Dag i Kroppen,
Og Morgenduggen driver rød
Af Rust, fra vore Sværd.
Omme er Tiden!
Graven kalder med aaben Mund,
Og Jorden suger al lyssky Rædsel.
Synker, synker!
Livet kommer i Magt og Glands
Med Daad og bankende Hjerter,
Og vi er Dødens,
Sorgens og Dødens,
Smertens og Dødens.
Tilgravs! tilgravs! til drømmesvanger Ro
O, fik i Fred vi hvile!

SOMMERVINDENS VILDE JAGT

Stolt Henrik og Fru Gaaseurt, tag blot Jer i Agt!
Nu begynder Sommervindens vildene Jagt:
Søen gnistrer som Sølv i dens Spor,
Myggene Sivskoven bange forlade;
Det er meget værre, end I tror,
Hu, hvor det ler nu i Bøgenes Blade!
Træk det Grønne om Hagen!
Der er St. Hansorm med Ildtunge rød
Og Engtaagen, det er en Sky, der er død;
Hvilken Bølgen og Gyngen,
Hvilken Ringen og Syngen:
Kornvangens Guldaks slaar den lede Vind
Mod hinanden, saa det klinger;
Edderkoppen spiller paa sit Strengespind
Med de lange Ben, saa det springer.
Duggen triller med Klang fra Tue,
Stjerneskud flyve fra Himmelbue,
Sommerfuglen flygter med Larm gjennem Hækken,
Frøen springer langt ud i Bækken.
- Tys! hvad tyder nu dens Færd?
Hvert et vissent Løv den vender,
Ak, den søger Eders Frænder:
Vaarens blaahvide Strøm af Blommer,
Jordens flygtige Drøm om Sommer.
Længst er de Jord!
Men nu svinger den op
Over Træernes Top,
Thi opstanden den tror
Er det drømfine Flor,
Og i sælsomme Toner
Den dem hilser igjen
I de løvrige Kroner.
- Se saa! nu er det snart forbi,
Den hvirvler henad luftig Sti
Mod Søens blanke Flade,
Og der i tusind Vovers Dands
I blege Stjerners Gjenfærdsglands
Den vugges blidt til Hvile.
Hvor her blev tyst!
Ak, var det lyst!
O sving, Mariehøne, sving dig fra din Blomstertue
Og bed om fagert Solskinsliv alt hos din fagre Frue!
Alt dandse Bølgerne om Næs,
Alt trækker stribet Snegl paa Græs;
Nu vaagner Skovens Fugleflok,
Og Blomsten ryster Dug af Lok
Og spejder efter Sol.
Vaagner, vaagner, alle Blommer,
Solen kommer!
Alt i Øst i Farvestrømme
Hilse os dens Morgendrømme,
Snart den af de dunkle Vande
Smilende opstaar,
Stryger fra sin lyse Pande
Rige Straalehaar! 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://adl.dk/adl_pub

Gurre-dalok (Magyar)

WALDEMAR
Az alkony elpárologtat immár minden hangot
A tengerről s a szárazföldről,
A szálló felhők megpihentek
Jólesőn az ég peremén.
Néma béke zárja be az erdő
Szellős kapuit,
És a tenger tiszta hullámai
Nyugalomba ringatták magukat.
Nyugaton a nap
Ledobja bíbor pompáját
És a folyóágyban
A másnap pompájáról álmodik.
Levél sem rezdül
Az erdő díszes házában,
Legkisebb nesz sem hallik;
Pihenj, lelkem, pihend ki magad!
És minden hatalom elmerült
Önnön álmai ölébe,
És visszatérek önmagamhoz
Csöndes békével, gondtalan.

TOVE
Ó, mikor a hold sugarai nesztelen siklanak,
És béke és nyugalom árad el mindenen,
A tenger nem víznek tűnik,
És az erdő sem bokornak és fának.
Nem felhők, mik az eget díszítik,
És nem völgyek és dombok a föld színét,
És nem forma és színek játéka, csak futó hab,
És minden Isten álmának visszfénye csak.

WALDEMAR
Ló! Lovam! Mit ballagsz oly renyhén!
Nem is, látom, az út szaporán fut
Patáid alatt.
De ennél is jobban kell sietned,
Még csak az erdő közepén jársz,
És én azt hittem, haladéktalan
Beugratok Gurréba.
Most ritkul az erdő, már látom ott a várat, amely
Tovémat rejti,
Míg hátunk mögött az erdő sötét fallá összeáll;
De te rohanj csak tovább!
Nézd! Az erdő árnyai kinyúlnak
Messze a mező és a mocsár fölé!
Mielőtt elérik Gurre földjét,
Nekem Tove kapuja eltt kell állnom.
Mielőtt a hang, mi hangzik,
Elcsöndesül, hogy soha többé ne szóljon,
Fürge patáidnak, vágtatóknak,
Gurre hídján kell dobogniuk;
Mieltt a hervadt levél – ott libeg –
Lehullana a patakba,
Nyihogásodnak Gurre udvarában
Kell vígan visszhangoznia…
Az árny nyúlik, a hang elcsöndesül,
Most hullhatsz levél, alászállhatsz immár:
Volmer meglátta Tovét!

TOVE
Csillagok ujjonganak, a tenger fénylik,
Dobogó szívét a parthoz szorítja,
Levelek zizzennek, reszket harmatdíszük,
Tengeri szél ölel engem víg tréfával,
Szélkakas dalol és a tornyok bólogatnak,
Legények lépdelnek peckesen, tekintetük lángol,
Dagadó keblük buja élettel telve,
Virágzó lányok vágyát hiába fékeznék,
Rózsák távolba kémlelni igyekeznek,
Fáklyák lobognak s jókedvvel világítanak,
Az erdő egyszerre kitárja ösvényét,
Halld, a városban most kutyák ugatnak.
És a lépcső emelkedő hullámai
A kikötőbe viszik a fejedelmi hőst,
Míg ő a legfölső lépcsőfokon
Kitárt karomba omlik.

WALDEMAR
Nem táncolnak úgy az angyalok Isten trónja előtt,
Ahogyan most a világ táncol előttem.
Nem hangzik oly kedvesen hárfájuk hangja,
Ahogyan Waldemar lelke szól hozzád.
De nem ült Krisztus sem büszkébben Isten mellett
A megváltás hosszú harca után,
Mint amilyen büszkén s királyi módra ül
Waldemar kicsi Tove oldalán.
Nem vágynak jobban a lelkek
Az üdvösséghez vezető útra,
Mint én vágytam csókjaidra, amikor Öresund felől
Gurre tornyait láttam ragyogni.
És nem cserélném el falait
És kincset, mit hűségesen őriznek,
A menny ragyogásáért és süketítő zengéséért,
És mind a szent seregekért!

TOVE
Most mondom neked először:
„Volmer király, szeretlek!”
Most csókollak meg először,
És köréd fonom karomat.
És ha szólsz: mondtam ezt már,
És csókjaimmal is megajándékoztalak,
Úgy szólok: „A király bolond,
Ki futó semmiségekre emlékezik”.
És mondod: „Biztos ilyen bolond vagyok”,
Úgy szólok: „A királynak igaza van”.
De mondod, nem, nem vagy az,
Úgy szólok: „A király rossz”.
Mert minden rózsámat halálra csókoltam,
Miközben rád gondoltam.

WALDEMAR
Éjfél van,
És boldogtalan szellemek
Kelnek ki elfeledett, beroskadt sírjukból
És vágyakozva néznek
A vár gyertyái és a kunyhók fényei felé.
És a szél gúnyolódva viszi feléjük
A hárfa hangját, a kelyhek csengését
És a szerelmes dalokat.
És ők tovatűnnek, és sóhajtanak:
„Időnk letelt.”
Fejem élő hullámokon ring,
Kezem egy szív verését érzi,
Élettől duzzadva árad rám
Izzó csókok bíboresje,
És ajkam ujjong:
„Ez az én időm!”
De az idő repül,
És éjféli órán
Fogok elmúlni
Egyszer majd halottként,
Szorosra húzom majd halotti leplem
Magamon a hideg szelek ellen,
És vonszolom magam tovább
A kései holdfényben
És fájdalomtól gúzsba kötve
A súlyos fejfa-kereszttel
Kedves nevedet
A földbe karcolom,
És lerogyok, és sóhajtom:
„A mi időnk letelt!”

TOVE
Szerelmes pillantást küldesz felém
És lesütöd szemed,
De a pillantás kezed kezembe szorítja,
És a szorítás elhal;
De szerelemébresztő csókként
Kezemet ajkamra teszed.
Tudsz-e még sóhajtani a halál kedvéért,
Ha egy tekintet felizzhat
Akár egy lángoló csók?
A fénylő csillagok odafent az égen
Bizony sápadnak, ha eljön a hajnal,
De éjfélkor mindig újra felizzanak
Örök pompában.
Oly rövid a halál,
Mint nyugodt szunnyadás
Szürkülettől pirkadatig,
És ha fölébredsz:
Melletted az ágyon
Új szépségében
Látod sugározni
Az ifjú menyasszonyt.
Ürítsük hát
Az aranykelyheket rá,
A csodásan megszépítő halálra:
Mert úgy megyünk a sírba,
Ahogyan mosoly hal el
A boldog csókban!

WALDEMAR
Te csodálatos Tove!
Általad oly gazdag vagyok,
Hogy kívánságom sincs már.
Oly könnyű a szívem,
Gondolataim oly tiszták,
Éber béke tölti be lelkemet.
Oly csönd van bennem,
Oly különös csönd.
Az ajkon már hídverőként ott a szó,
De elnyugszik ismét.
Olyan ez, mintha szívem
Szíved ritmusára verne,
Mintha lélegzetem, Tove,
A te kebledet emelné.
És látom, ahogyan gondolataink
Megszületnek és egyesülnek,
Mint a felhők, ha találkoznak,
És egyesülten ringatóznak változó alakokban.
És lelkem csendes, nyugodt,
Szemedbe nézek, és hallgatok,
Te csodálatos Tove!

AZ ERDEI GALAMB ÉNEKE
Gurre galambjai! Gyász kínoz engem,
Az úttól már, hogy jöttem, a szigeten át!
Jöjjetek! Hallgassátok!
Tove halott! Éj fedi szemét,
Mely a király napja volt!
Szíve megállt, nyugszik,
De a királyé vadul ver,
Holtan és mégis vadul!
Hasonlóan egy furcsa csónakhoz,
Mely a hullám fogadására
Oldalát hódolattal meggörbíti,
A csónak kormányosa holtan fekszik,
A mélység hínárjába gabalyodott.
Senki nem visz nekik hírt, úttalan az út.
Gondolataik két folyam voltak,
Folyamok, melyek egymás mellett haladtak.
Hol vannak most Tove gondolatai?
A királyéi furcsán tekergőznek,
Tove gondolatait keresik, és nem lelik őket.
Messze szálltam, jajszót kerestem, sokat hallottam!
Láttam a koporsót a király vállán,
Henning támogatta;
Sötét volt az éj, egyetlen fáklya
Világította meg az utat;
A királyné tartotta, fenn az erkélyen,
Bosszúvágyó lélekkel.
Szemében könnyek fénylettek,
Melyeket elsírni nem akart.
Messze szálltam, jajszót kerestem, sokat hallottam!
Láttam a királyt, amint a koporsóval hajtott
Parasztgúnyában.
Csatalova,
Mely gyakran vitte győzelmes küzdelembe,
Az húzta a koporsót.
Vadul járt a király szeme,
Egy tekintetet kutatott vele,
A király szíve furcsán fülelt egy szót keresve.
Henning a királyhoz szólt,
De ő még mindig a tekintetet s a szót kereste.
A király felnyitja Tove koporsóját,
Meredten néz, ajka remeg, és fülel,
Tove néma!
Messze szálltam, jajszót kerestem, sokat hallottam!
Egy szerzetes a kötelet már meghúzná,
Hogy vecsernyére harangozzon,
De meglátta a kocsist
És elértette a gyászhírt:
A nap alászállt, míg a harang
Temetésre szólított.
Messze szálltam, jajszót kerestem és a halált!
Helwin sólyma volt,
Az tépte szét kegyetlenül
Gurre galambját!

WALDEMAR
Uram, Istenem, tudod-e, mit tettél,
Amikor kicsi Tovém tőlem elvetted?
Kiűztél végső menedékemből,
Melyet boldogságomnak szereztem!
Uram, pirulnod kellene:
A koldus egyetlen bárányát megölted!

Uram, Istenem, én is uralkodó vagyok,
És uralkodóként hiszem, vallom,
Hogy alattvalóimtól nem szabad
Utolsó fénysugarukat elrabolnom.
Rossz úton jársz:
Így zsarnok vagy, nem uralkodó!

Uram, Istenem, angyalaid serege
Mindig csak dicséreted zengi.
De nagyobb szükséged lenne
Egyre, ki feddésedhez is értene.
És ki merné ezt megtenni?
Udvari bolondod sipkáját, Uram, én hadd viseljem!

A VAD HAJSZA

WALDEMAR
Ébredjetek, Waldemar király hű emberei!
Kössétek derekatokra rozsdás kardotok,
A templomból hozzátok elő a porlepte pajzsokat,
Szörnyű képekkel ijesztőre megfestve.
Ébresszétek fel oszlásnak indult lovaitokat,
Díszítsétek őket arannyal, tapossatok véknyukba:
Gurre városába kell indulnunk,
Ma van a halottak kivonulása!

A PARASZT ÉNEKE
Koporsófedél kopog és csattan,
Vad ügetés hallik az éjszakában.
Fű verődik le a dombról,
A sírboltok fölött aranylón fényes csengés.
Zörgés és csörgés a fegyvertárban,
Régi vasakat dobálnak és hajítanak,
Kövek verődnek a temető sövényének,
Karvalyok zúgnak elő a toronyból rikoltva,
Nyílik és csukódik a templom kapuja.
Ott mennek! Húzd gyorsan füledre a takarót!
Háromszor gyorsan keresztet vetek
Emberért, házért, lóért és marháért;
Háromszor mondom ki Krisztus nevét,
Hogy őrizze meg a mezőn a magot,
Keresztet vetek okosan kezemre-lábamra,
Oda, ahol az Úr Jézus sebeit viselte,
Így védve vagyok az éji lidérctől,
Nyilallástól és félelmes koboldoktól.
Végül vasat és követ hordok az ajtóm elé,
Gonosz többé nem juthat be hozzám.

WALDEMAR EMBEREI
Légy üdvözölve, ó király, gurrei tó partján!
Átvágtatunk most a szigeten,
Hej! Üres szemgödrökkel és csontkezekkel
Húrozatlan íjról nyilakat lövünk ki,
Hogy eltaláljuk a szarvas árnyképét,
Hej! Hogy a sebből mezei harmat csorduljon ki.
Hej! A harcmező hollója
Kísér bennünket,
Tölgyek koronája fölött vágtatnak a lovak.
Hej! Így vadászunk, mint rég meg van írva,
Minden éjjel vágtatva az utolsó ítéletig.
Hej! Rajta kutya! Rajta ló!
Rövid lehet csak a vadászat!
Itt a kastély, mint egykor régen!
Hej! Loki zabját adjátok a gebéknek,
Mi elleszünk a régi dicsőségen.

WALDEMAR
Tove hangján suttog az erdő,
Tove szemével néz a tó,
Tove mosolyával világlanak a csillagok,
A felhő duzzad, mint hófehér kebel.
Érzékeim űznek, hogy érintsem őt,
Gondolataim látásáért küzdenek.
De Tove itt van, és Tove ott van,
Tove távol van, és Tove közel van.
Tove, te vagy, kit varázserő
Bilincsel a tó és az erdő pompájához?
A halott kebel dagad, szétfeszülni akar,
Tove, Tove, Waldemar utánad vágyódik!

BOLOND KLAUS
„Fura madár az angolna,
Leginkább a vízben él,
De holdvilágnál néha-néha
Kirándulást tesz a partra.”
Gyakran énekeltem ezt uram vendégeinek,
De most leginkább magamra áll dalom.
Házat most nem viszek,
És roppant szerényen élek,
És vendégnek senkit sem hívtam,
És nem dőzsöltem, és nem lármáztam,
És mégis sok szemtelen
Fickó élősködik rajtam,
Ezért, ha akarnék, akkor
Sem kínálhatnék semmit,
De éji nyugodalmam annak adom,
Ki megmondja annak okát,
Miért kell minden éjszaka
A tavacskát kerülgetnem.
Hogy Palle Glob és Erik Paa
Így tenni kénytelen, azt értem jól:
Ők soha nem voltak jámborak;
Most, lóháton ámbár, kockát vetnek
A leghűsebb helyért, messze a tűztől,
Ha egyszer majd a pokolra jutnak.
És a király, ki mindig eszét veszti,
Amint a baglyok megszólalnak,
És mindig egy lányt hívogat,
Ki hónapok, évek óta halott már,
Ő, a király is rászolgált erre.
Jogos, hogy a hajszában részt vegyen,
Mert mindig is gorombán merész volt,
Pedig elkelt volna az óvatosság,
Hogy lesse a veszélyeket,
Hisz ő maga is udvari bolond volt
Annál a nagy uraságnál ott, a Hold fölött.
De hogy én, Klaus, Farum bolondja,
Ki azt hittem, hogy a sírban az embernek
Tökéletes nyugalma lesz,
Hogy a szellem ott marad a porban,
Békésen teszi dolgát,
Csöndesen készül a nagy udvari bálra,
Ahol, mint Knut testvér mondja,
Megszólalnak a harsonák,
Ahol mi jók kappanok helyett majd
Vígan bűnösöket falatozunk.
Jaj, hogy én is lovamon száguldok,
Orrommal a farka felé,
Holtfáradtan a vad vágtától,
Ha nem volna hozzá késő, felkötném magam.
De ó, mily édes lesz majd végül,
Ha mégis a mennybe kerülök!
Bár bűneim lajstroma hosszú,
A nagyjából kibeszélem magam!
Ki adott ruhát a meztelen igazságra?
Kin verték el a port, fájdalom, ezért?
Igen, ha létezik még igazság,
Akkor nekem kijár a menny kegye.
Na és akkor Isten irgalmazzon önmagának.

WALDEMAR
Szigorú bíró te, ott fönt,
Kineveted a fájdalmam,
De a holtak feltámadásakor majd
Gondold meg jól:
Én és Tove, mi egyek vagyunk.
Lelkünket se szakítsd hát szét soha,
Ne küldj engem pokolra s a mennybe őt,
Mert akkor erőre kapok,
Tönkreverem angyalaid őrségét,
És vadul vágtázó seregemmel
Betörök a mennyek birodalmába.

WALDEMAR EMBEREI
A kakas kukorékolásra emeli fejét,
Az új nap már a csőrében van,
És kardjainkról rozsdától vörösen
Csepeg a reggeli harmat.
Az idő letelt!
Tárt szájjal hív a sír,
S a föld beszívja a fényt félő talányt.
Elsüllyedünk! Elsüllyedünk!
Erővel, fénnyel jő az élet,
Tettekkel és dobogó szívekkel,
És mi a haláléi vagyunk,
A bánaté és a halálé,
A fájdalomé és a halálé.
A sírba! A sírba! Álomterhes nyugalomra.
Ó, bárcsak alhatnánk békében!

A NYÁRI SZÉL VAD HAJSZÁJA

Lúdláb úr, Tikhúr asszony,
Bújjatok el hamar, mert megkezdődik
A nyári szél vad hajszája.
A szúnyogok félve röpülnek ki
A sással benőtt ligetből,
A tóba belevéste a szél ezüst nyomait.
Sokkal rosszabb lesz, mint valaha is gondoltátok;
Hú, mily borzongató a nevetés a bükk lombjában!
A szentjánosbogár ez vörös tűznyelvével,
És a sűrű mezei köd, sápadt és halott árny!
Micsoda hullámzás és rengés!
Micsoda zengés és éneklés!
A kalászokra gonoszul lecsap a szél,
Hogy a gabonamező zúgva beleremeg.
Hosszú lábaival hálóján hegedül a pók,
És szétszakad, mit fáradsággal megsztt,
Zengve hull a harmat a völgybe,
Csillagok ragyognak fel és alszanak ki menten,
Menekülve cikázik át a lepke a sövényen,
A békák nedves helyekre bújnak.
Hallga! Mit akarhat hát a szél?
Ha felforgatja a hervadt leveleket,
Azt keresi, mi időnek előtte véget ért:
A tavasz kék-fehér virágai,
A föld illékony nyári álmai rég porrá lettek!
De föl, a fák fölé
Libben most fényesebb terekbe,
Mert ott fönt finoman, mint az álom,
Gondolja, ott kell lenniük a virágoknak!
És a lombkoronákban furcsa hangokkal
Köszönti ismét a karcsú szépeket.
Nézd! Már ez is elmúlt,
Szellős ösvényen örvénylik szabadon
A tó fényes tükrére,
És ott, a hullámok végtelen táncában,
A sápadt csillagok visszfényében
Békésen elringatja magát.
Mily csönd lett hirtelen!
Ah, micsoda fény, mily világosság!
Ó, röppenj ki a virágkehelyből,
Kicsiny katicabogár,
És könyörögj szép asszonyodhoz életedért
És napfényért!
Már táncolnak a hullámok a sziklaszirtnél,
Már oson a fűben a tarka csiga;
Már éled az erdő madárserege,
A virág lerázza fürtös hajáról a harmatot
És a nap felé kémlel.
Ébredjetek, virágok, ébredjetek gyönyörre!
Nézzétek a napot,
Harsogó színeivel az ég szegélyén,
Keletről köszönt reggeli álma!
Mosolyogva kel föl az éj hullámaiból,
Fényes homlokáról árad
A sugárfürtök pompája!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lfze.hu/allomany

minimap