Rasmussen, Halfdan: Feketerigó (Solsort Magyar nyelven)

Solen og natten

lever fjernt fra hinanden.

I skumringens blå skove

lukker skyggerne dagens låge

for den kommende nat

der aldrig så sin elskede.

Men det hænder

at længselen bliver uudholdelig.

En dyb fløjtetone

kalder dag og nat sammen.

Og natten sidder

i sit mørke træ

og fløjter

gennem solens gule næb.

A nap és az éj távol

élnek egymástól

A szürkület kék erdejében

az árnyak az érkező éj előtt

zár alá helyezik a nappalt,

hogy ne láthassa meg szerelmesét.

Mégis megesik néha,

hogy kibírhatatlanná lesz a vágy.

A nappalt és az éjszakát

mély sípszó hívja akkor össze.

Sötét fájára akkor

rátelepszik az éj

s a nap sárgaszínű

csőrével fütyörészget.