Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Schade, Jens August: Egy kávézóban Assensben (Paa en Café i Assens Magyar nyelven)

Schade, Jens August portréja

Paa en Café i Assens (Dán)

I Assens var der vaadt og tomt og koldt og som et Stykke Sæbe,
der glider ud af Haanden, naar man trykker — steg den gyldne Maane
spejlblank op af Havet — se derude, rund og fristende
som om den blinkede til mig alene laa dens Kugle
sølv-glitrende paa Vandet, svævende, som Kristus paa de vaade Bølger —
og en lille Skonnert, sort som Kul, gled glimtende förbi, imedens vi
i Fryd og Lykke lo til "ham" og "hende" over Bordet i den tomme
sorte, mørke, triste, kolde, mugne, sure, fattige Café,
hvori vi sad i Elskovslyst — blank steg den Maane, Strømme løb, og over Havet
holdt du dit Vinglas op — og under Bordet, i Mørket, laa din anden Haand i min,
og vilde af Begær lod vi den sejle, den lille Skonnert, imod fjerne Maal
og Sofaen, vi sad paa, gyngede som Havet under os, da vi sagde "Skaal".



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://runeberg.org

Egy kávézóban Assensben (Magyar)

Assensben nyirkos volt, hideg és üres minden, s akárcsak egy szappandarab,
ami kicsusszan markoló kezünkből - emelkedett a sárga hold
a tengerből elő, tükörfényesen - s odakint, lám, mily kerek és csábító,
mintha egyedül nékem fénylett volna, a gömbje
ezüstösen-csillogón lebegett, akár Krisztus a nedves habokon -
s egy kicsi kétárbocos, fekete mint a szén, siklott éppen tovacsillanva, miközben mi
örömtől s boldogságtól eltelve nevetgéltünk feléjük asztalunktól
abban a savanyú, sötét, hideg, dohos, szegényes kávézóban,
ahol szerelmi vágyban ültünk - fénylőn emelkedett a hold, a víz gyűrűzött, s te a tenger fölé
föltartottad a poharad - s az asztallap alatt másik kezed kezemben nyugodott,
és eltelve a vágytól hagytuk a kétárbocost, hadd hajózzon el messzi kikötője felé,
s a pamlag, amin ültünk, ringott akár a tenger már alattunk, mikor egymással koccintottunk.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap