Tafdrup, Pia: Bagefter

Bagefter er alting anderledes

dagene glider forbi uden ansigt

og jeg trækker en tynd stribe blod efter mig

det er en figur af angst du ser

i mine øjne

den flyder bag et slør af drømme

med rummets vidde i sig

ligner hvide sølvskæl

på en strandet fisk.

Utána már minden más

a napok arctalanul siklanak tova

én pedig vékony vércsíkot húzok magam után

szememben a szorongás

alakját látod 

az álmok fátyla mögött úszik

a tér tágasságával önmagában

partra kivetődött hal

ezüstfehér pikkelyére hasonlít.