Feuerhalm (Német)
Für Gerhard Altenbourg
Lavagesichtig die Leiber,
dünn, im Un-
fußbaren.
Stein einst,
im Allein, der
geblickt hat.
Verhängt ist –
Nun aber,
Schreiten! wie
Gegenwind in das
Leere.
Die Hände
schaufeln
ihr Schweigen. Doch wo
fangen ein
anderes Aug,
von blinder zu blinder
Luft geschliffen.
Dunkel der Grund. Da
ein Feuerhalm, schon
brennen die
(geh
ins Offene, weit –)
Füße
des Himmels:
Gaumenlos
oben
srieht es um dich. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | https://books.google.hu/books |
|
Tűzszár (Magyar)
Gerhard Altenbourgnak
Lávaarcúak a testek,
vékonyak, a lábbal
érinthetetlenben.
Valaha kő,
egyedül, ami
látott.
Eltakarva –
De most
lépni! mint
az ellenszél
az ürességbe.
A kezek
ássák
hallgatásukat. De hol
lelnek
más szemet,
vak szélből vak
szélbe vonszolva.
Sötét a föld. Amott
egy tűzszár,
égnek
(menj
a nyitottba, messze −)
az ég
talpai:
Íny nélkül
fönt
rólad beszél a szem.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.holmi.org |
|