Arendt, Erich: García Lorca (García Lorca Magyar nyelven)

Du grüner Wind! O Sang heißblütiger Gitarren!
Du Mondlicht still, am Munder der Zigeunerin! −
Mit einem Mal verweht – nun knarrt der Schinderkarren
hart durch Granadas Traum, den du besungen, hin…
 
und Schüsse fliegen, und es falln wie Vogelschatten
die Menschen rings. Unkenntlich liegt im Sand der Nacht
die schöne Stirn: Die Mörder deines Lebens hatten
dein Lied gehaßt, von Sternensturm und Glanz entfacht.
 
Durch Andalusiens Gärten tobt der feige Mord.
Mit stummen Fäusten kämpft dein Volk. −
                  Doch wenn es wieder
froh deine Strophen singt im großen Schlußakkord,
 
dann, Männer, stimmet die vergessenen Gitarren,
dann brause, Sierrawind, daß die Nevada glüh’!
Zigeunerinnen lächeln von Balkonen nieder:
Hell brennt in Flammen auf dem Platz der Schinderkarren!

Vérforraló gitár pengése! S ó, te zöld szél!
Halk holdfény a cigánylány ajkai között! -
Hogy elillantatok! ... Miket megénekeltél,
Granada álmain sintérszekér zörög,
 
golyók röpülnek; s hullnak, mint madárka-árnyak,
az emberek. Sötétség rejti és homok
szép homlokod - mivel kik homlokon találtak,
gyűlölték csillagokkal viharzó dalod.
 
Andalúz fák között gyáva gyilok sziszeg.
Néma ököl a nép: csak üt. -
         De majd ha újra
örömmel zúgja el győzelmes éneked,
 
pengjen a vén gitár, zengjen, mint soha még!
Süvits, Sierra-szél, forrjon a hó, a hegy!
S majd cigánylány nevet az erkélyről az útra,
hol láng harapja szét a sintér szekerét!