Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bächler, Wolfgang: Die Zisterne

Bächler, Wolfgang portréja

Die Zisterne (Német)

Zypressen züngeln hoch in helle Nacht
im Lodern jäh erstarrte schwarze Flammen,
die aus den Tiefen heißer Erde stammen,
von dunkler Kraft zu starker Glut entfacht.

Sie wachen stumm, vom Mondlicht überbleicht,
bei einer längst vergessenen Zisterne.
Aus kühlem Schachte blinken matt die Sterne,
in verloren eine Kette reicht.

An diese Kette bind ich meinen Krug.
Er taumelt blind und gleitet in die Tiefe.
Da rauscht es dumpf, als ob der Urgrund riefe.
Auf steigt geschöpfte Fülle Zug um Zug.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

A ciszterna (Magyar)

Az éj derült s a karcsú ciprusok
sötét, megdermedt lángokként lobognak,
az izzó föld volt anyjuk, melynek oly vad
s komor mélyéből hűlt parázs buzog.

Őrt állnak némán, holdtól sáppatag,
egy elfelejtett hűs ciszterna mellett,
vizének tükrén csillagok remegnek,
s egy árva lánc lóg aknájába csak.

E láncra fűzöm én korsóm, amely
vakon libeg s a mélybe száll csörögve,
mint Ős-ok zúg, rivall a kútnak öble,
s kész mű merül minden húzásra fel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. A. K.

minimap