Bachmann, Ingeborg: Az estének mondom (Dem Abend gesagt Magyar nyelven)
Dem Abend gesagt (Német)Meine Zweifel, bitter und ungestillt, versickern in den Abendtiefen. Müdigkeit singt an meinem Ohr. Ich lausche... Das war doch gestern schon! Das kommt und geht doch wieder!
Die Schlafwege kenn ich bis ins süßeste Gefild. Ich will dort nimmer gehen. Noch weiß ich nicht, wo mir der dunkle See die Qual vollendet. Ein Spiegel soll dort liegen, klar und dicht, und will uns, funkelnd vor Schmerz, die Gründe zeigen.
|
Az estének mondom (Magyar)Kétségeim, a keserű-csillapítatlanok, estmélyekben szívódnak fel. Fülembe fáradtság dalol. Fülelek… Ez már tegnap is volt! Ez jön és megy újra és újra!
Mézédes mezőkig ismerem útjaid, álom. Soha nem mennék oda. Még nem tudom, a sötét tó kínom hol végzi be. Egy tükör feküdjön ott, tiszta és sűrű, és mutassa meg, jajtól szikrázva, legmélyeinket.
|