Bachmann, Ingeborg: Száműzetés (Exil Magyar nyelven)

Ein Toter bin ich der wandelt

gemeldet nirgends mehr

unbekannt im Reich des Präfekten

überzählig in den goldenen Städten

und im grünenden Land

abgetan lange schon

und mit nichts bedacht

Nur mit Wind mit Zeit und mit Klang

der ich unter Menschen nicht leben kann

Ich mit der deutschen Sprache

dieser Wolke um mich

die ich halte als Haus

treibe durch alle Sprachen

O wie sie sich verfinstert

die dunklen die Regentöne

nur die wenigen fallen

In hellere Zonen trägt dann sie den Toten hinauf

Halottként járok-kelek

nem jegyeznek sehol

a prefektus birodalmában sem

arany városokban, zöldellő vidéken

egyként fölössé váltam

leírtak régesrég

nékem mit se szántak

csak szelet csak időt csak zöngét

emberek közt nem élhetek én

A német nyelvvel

e felhővel köröttem

házam ő nekem

sodródom minden nyelveken át

Ó, hogy elkomorul

a mélyek az esőhangok

csak az a néhány hull

Derűsebb zónákba fel ő viszi majd a halottat