Bachmann, Ingeborg: Száműzetés (Exil Magyar nyelven)

Ein Toter bin ich der wandelt

gemeldet nirgends mehr

unbekannt im Reich des Präfekten

überzählig in den goldenen Städten

und im grünenden Land

abgetan lange schon

und mit nichts bedacht

Nur mit Wind mit Zeit und mit Klang

der ich unter Menschen nicht leben kann

Ich mit der deutschen Sprache

dieser Wolke um mich

die ich halte als Haus

treibe durch alle Sprachen

O wie sie sich verfinstert

die dunklen die Regentöne

nur die wenigen fallen

In hellere Zonen trägt dann sie den Toten hinauf

Halott vagyok bolygó halott

sehol sem bejelentve többé

ismeretlen az elöljárók birodalmában

számfölötti az arany városokban

s a zöldellő vidéken

régóta félretett akta

és már semmi nem az enyém

csak a szél csak a hang csak az idő

én aki nem élhetek az emberek között

E német nyelvvel itt

magam körül e köddel

melyhez mint valami házhoz ragaszkodom

ezzel török át mind a nyelveken

Ó hogy beborul ez a nyelv!

csak a sötétek az esőhangok

csak ez a néhány hull alá

Majd felemeli a holtat derűsebb égövekbe