Bachmann, Ingeborg: Menj gondolat (Geh, Gedanke Magyar nyelven)

Geh, Gedanke, solange ein zum Flug klares Wort

dein Flügel ist, dich aufhebt und dorthin geht,

wo die leichten Metalle sich wiegen,

wo die Luft schneidend ist

in einem neuen Verstand,

wo Waffen sprechen

von einziger Art.

Verficht uns dort!

Die Woge trug ein Treibholz hoch und sinkt.

Das Fieber riß dich an sich, läßt dich fallen.

Der Glaube hat nur einen Berg versetzt.

Laß stehn, was steht, geh Gedanke!

von nichts andrem als unserm Schmerz durchdrungen.

Entsprich uns ganz!

Menj gondolat, amig repülni kész szó

a szárnyad, mely felkap és odaszáll,

ahol a könnyű fémek ringatóznak,

ahol metsző a levegő

egy új értelemben,

hol egyedülálló fajta

fegyverek szólnak.

Küzdj ott érettünk!

Az ár roncsot vetett fel s téged sűlyedni hagy.

A láz magához tépett és elejt.

A hit csak egyetlen hegyet mozditott meg.

Hagyd állni, ami áll, menj gondolat!

Semmi se hasson át csak a mi fájdalmunk.

Légy egészen az, ami vagyunk!