Benn, Gottfried: Aprèslude

Tauchen mußt du können, mußt du lernen,

einmal ist es Glück und einmal Schmach,

gib nicht auf, du darfst dich nicht entfernen,

wenn der Stunde es an Licht gebrach.

Halten, Harren, einmal abgesunken,

einmal überströmt und einmal stumm,

seltsames Gesetz, es sind nicht Funken,

nicht alleine — sieh dich um:

Die Natur will ihre Kirschen machen,

selbst mit wenig Blüten im April

hält sie ihre Kernobstsachen

bis zu guten Jahren still.

Niemand weiß, wo sich die Keime nähren,

niemand, ob die Krone einmal blüht -

Halten, Harren, sich gewähren

Dunkeln, Altern, Aprèslude.

Merülni kell tudnod, megtanulnod,

hol szerencséd, hol gyalázatod;

föl ne add, nem szabad tőle futnod,

mikor már az óra fénye fogy.

Tűrni, várni, ha már lemerültél,

elöntve, vagy némán-süketül;

furcsa törvény ez, nem szikratűz kél,

nem csupán az – nézz körül:

a természet mindig hoz cseresznyét,

s ha tavasszal gyér virága nyit,

várva bővebb éveket, még

őrzi csíramagvait.

Ki tudja, a csíra miből él benn,

ki, hogy lát-e majd a lomb derűt -

Tűrni, várni, hogy beérjen

homály, vénség, Aprèslude.