Benn, Gottfried: A szakadatlan 18. (Das Unaufhörliche 18. Magyar nyelven)

SCHLUSSCHOR

Chor:

Ja, dieser Mensch wird ohne Ende sein,

wenn auch sein Sommer geht,

der Klang der Harfe,

die hellen Erntelieder

einst vergehn:

Große Gesetze

führten seine Scharen,

ewige Laute

stimmten seinen Ruf,

ahnende Weite

trug Verfall und Wende

ins Unaufhörliche,

das Alterslose.

Knabenchor zugleich:

Das Unaufhörliche –:

Verfall und Wende

im Klang der Meere und im Sturz des Lichts,

mondlose Welten überfrüht.

Mit Tag und Nacht

ernährt und spielt es sich

von Meer zu Meer.

Sopran- und Tenorsolo:

Das Unaufhörliche – durch Raum und Zeiten,

der Himmel Höhe und der Schlünde Tief –:

in Schöpfungen, in Dunkelheiten –:

und keiner kennt die Stimme, die es rief.

Chor:

Die Welten sinken und die Welten steigen

aus einer Schöpfung stumm und namenlos

die Götter fügen sich, die Chöre schweigen –:

ewig im Wandel und im Wandel groß.

Sopran- und Tenorsolo zugleich:

ewig im Wandel und im Wandel groß.

Knabenchor zugleich:

ewig im Wandel und im Wandel groß.

ZÁRÓ KÓRUS

Kórus:

Igen, ez ​​az ember vég nélküli lesz,

míg még tart nyara,

hárfa hangja,

a csengő aratódalok

egyszer elmúlik:

nagy törvények

irányítják a nyájat,

örök hangok

kiáltásával összhangban,

a távol sejtelmével,

hanyatlást hord és fordul

szakadatlanba,

a kortalan.

Fiúkórus egyidejűleg:

A szakadatlan –:

hanyatlás és fordulat

a tengerzúgásban és fényzuhatagban,

holdnélküli világok fölé vezet.

Éjjel és nappal

táplálja magának játszva

tengertől tengerig,

Szoprán és tenorszóló:

A szakadatlan – téren és időn át,

égi magas és szakadékmély –:

senki nem ismeri hívása hangját,

teremtésben, sötétben él.

Kórus:

Világok süllyednek és emelkednek,

hangtalan és névtelen a teremtés,

kórusai némák, istenei beletörődnek –:

örökkön változásban és a változásban hatalmas.

Szoprán és tenorszóló egyidejűleg:

örökkön változásban és a változásban hatalmas.

Fiúkórus egyidejűleg:

örökkön változásban és a változásban hatalmas.