Binding, Rudolf G.: Liebe

Nun stehn die Hirsche still auf dunklen Schneisen,
die Löwen stehen still im Felsentor;
nun schweigen Nachtigallen ihrer Weisen
und Sterne, Sterne hören auf zu kreisen
und aus den Sonnen tritt kein Tag hervor.
 
In gleiche Nacht sind wir nun eingetaucht,
in gleichen Tag und wieder Tag und Nacht,
ein gleiches Sterben hat uns angehaucht,
zwei Leben sind im Augenblick verrauscht
und gleiches Wissen hat uns stumm gemacht.
 
Es ist als ob die Welt sanft von uns wich--
Die Löwen stehen still im Felsentor
und Sterne, Sterne -- Mond und Stern verblich
und alles starb, als du und ich
und ich und du sich Herz in Herz verlor.

Sötét csapásán némán áll a dámvad,
néma oroszlán áll a szirt alatt,
elhallgatott dala a csalogánynak,
pályájukon a csillagok megállnak,
és nem támaszt új hajnalt már a nap.
 
Ilyen éj nyelhetett magába minket,
ilyen a nap s ilyen megint az éj,
ilyen halál, mely ránk sötéten intett,
két életet perzselt föl egy tekintet
s tett némává egy ilyen szenvedély.
 
A világtól megválunk könnyedén.
Néma oroszlán áll a szirt alatt,
és csillag, hold - csak sáppadt, messzi fény,
és minden meghal, mert a Te s az Én
szivem, szived egymásba omlanak.