Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Blumauer, Johann Aloys: Óda az árnyékszékhez (Ode an den Leibstuhl Magyar nyelven)

Blumauer, Johann Aloys portréja

Ode an den Leibstuhl (Német)

Du kleiner Sitz, von dessen eig’nem Namen
Man mit Respekt nur spricht,
Den täglich doch die ekelste der Damen
Besieht und fühlt und riecht.
 
Du bist der größte aller Opferherde,
Auf deinem Altar nur
Zollt täglich der galant’re Teil der Erde
Sein Opfer der Natur.
 
Du bist der Götze, der selbst Majestäten
Ihr Hinterhaupt entblößt,
Der Freund, vor dem sogar sich ohn’ Erröten
Die Nonne sehen läßt.
 
Erhaben setzt, wie auf den Sitz der Götter,
Der Weise sich auf dich,
Sieht stolz herab und läßt das Donnerwetter
Laut krachend unter sich.
 
Du bist das wahre Ebenbild der Thronen
Auf diesem Erdrevier;
Denn immer sitzt von vielen Millionen
Ein Einziger auf dir.
 
Du bist’s allein, den Prunk und Etikette
Selbst mehr als Thronen ziert,
Denn sag’, bei welchem Thron wird so zur Wette
Als wie bei dir, hofirt?
 
Worin jedoch aus allen Sorgestühlen
Kein einziger dir gleicht,
Ist dies: auf Thronen sitzt man oft sich Schwielen,
 Auf dir sitzt man sich leicht.
 
Du beutst als Freund den Menschen hier auf Erden
Gefällig deinen Schoß,
Und machest von den drückendsten Beschwerden
Der Menschlichkeit sie los.
 
Zu dir wallfahrten groβ’ und kleine Geister
Wenn sie die Milzsucht quält,
Du nimmst von ihnen weg den Seelenkleister,
Der sie umnebelt hält.
 
Man sieht dich täglich viele Wunder wirken,
Du bist der Ort, wohin
(So wie nach Mekka die bedrängten Türken)
Die armen Kranken ziehn.
 
Du bist der Heiltumsstuhl, an dem der Kranke
Nie fruchtlos Opfer zollt,
Weil er dafür gewiß mit regem Danke
Sich die Genesung holt.
 
Du bist der Chef, für den auf seinem Stuhle
So mancher H** schwitzt,
Der Gott, für den so manche Federspule
Des Autors ab sich nutzt;
 
Der Richterstuhl, wo über die Gehirne
Man streng Gerichte hält
Der Schlund, worein, gebrandmarkt an der Stirne,
So manches Wischchen fällt.
 
D’rum, daß du mich dereinst nicht auch als Richter
Verschlingst mit Haut und Haar,
So bring’ ich dir, du Erbfeind aller Dichter,
Das Lied zum Opfer dar.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mechanotronikum.de

Óda az árnyékszékhez (Magyar)

Kis szék! mellynek nevét nem emlegetjük
  Ha tudjuk a políciát,
Vagy mellé mindenkor vigyázva vetjük
  A tisztes salva-véniát;
 
De akit mégis megkeres napjába,
  A legszorosb órába is,
S ájúlás nélkűl bűzölget magába
  A legfinnyásabb dáma is.
 
Mindennap e te óltárodra tészi
  Természet-áldozatjait
E nagy világnak a galántabb részi,
  S temjénét felbocsátja itt.
 
Olly bálvány vagy te, mellynek a királyok
  Térdet, fejet görbítenek,
És akit ők, csak áldást nyújts reájuk,
  Haj'don farral süveglenek.
 
Olly hű barát is vagy, hogy a te széked
  Előtt mindennap megjelen
A nagyszemérmű szűz apáca, s néked
  Magát mutatja meztelen.
 
Mint isteneknek trónusán a mennyen,
  Nagy gőggel űl a bőlcs terád,
Büszkén tekint le és durrantja fenjen
  A zúgó mennydörgést alád.
 
Te vagy példája a trónusnak sokba;
  Mert annyi milliók közűl
Terajtad is, miként a trónusokba,
  Egyszerre egynél több nem űl.
 
Te vagy, mellynél több pompa s etiquette,
  Mint a trónus körűl, vagyon:
Mert mellyik trónus az, mellynek mellette
  Udvarlanának olly nagyon?
 
De abba méltó tégedet becsűlni
  Minden szagos székek felett,
Hogy a trónusba sokszor terhes űlni,
  Te még könnyítesz ahelyett.
 
Ajánlod kebled a test ösztönétől
  Nyomott embernek szívesen,
S az emberség legsúlyosabb terhétől
  Magad felóldod édesen.
 
Nagy lélek, kis lélek búcsúdat járja,
  Ha lépszorúlás bántja őt:
Teáltalad lehiggad lelke sarja,
  Melly rá vastag ködburkot szőtt.
 
Melly sok csudádat szemléljük napjába!
  Ím, hozzád sok szegény beteg,
Mint a nyavalygó moslemin Mekkába,
  Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg.
 
Áldásnak széke vagy te! s áldozatját
  Hiába nem találja ki
A páciens, mert régi állapotját
  Tetőled érte megnyeri.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap