Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bobrowski, Johannes: A volgai városok (Die Wolgastädte Magyar nyelven)

Bobrowski, Johannes portréja

Die Wolgastädte (Német)

Der Mauerstrich.
Türme. Die Stufe des Ufers. Einst,
die hölzerne Brücke zerriß. Über die Weite fuhren
Tatarenfeuer. Mit strähnigem Bart
Nacht, ein Wandermönch, kam
redend. Die Morgen
schlossen herauf, die Zisternen
standen im Blut.

Geh umher auf dem Stein.
Hier im gläsernen Mittag
über die Augen hob
Minin die Hand. Dann Geschrei
stob herauf, den Wassern entgegen, Stjenkas
Ankunft – Es gehn auf dem Ufer
bis an die Hüften im Unterholz
Sibiriaken, ihre
Wälder ziehn ihnen nach.

Dort
einen Menschenmund
hörte ich rufen:
Komm in dein Haus
durch die vermauerte Tür,
die Fenster schlag auf
gegen das Lichtmeer.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

A volgai városok (Magyar)

A városfal.
Tornyok. A part fokai. Egykor
a fahidakat összetörték. Tatártüzek lebegtek
a messzeség fölött. Fürtös szakállal
éjszaka egy vándorszerzetes jött
s beszélt. A reggel
felszökellt, a ciszternák
álltak a vérben.

Járd körül a követ.
Itt, az üvegtestű délben
emelte a szemek fölé
Minyin a kezét. Aztán kiáltás
csapódott fölfelé, az árral szemben Sztyenka
érkezett - Mennek a parton
a bozótosban, föl a dombokig,
a szibériaiak, erdeiket is
magukkal vonva.

Ott
emberi száj kiáltását
hallottam én:
jöjj a házadba
át az elfalazott ajtókon,
tépd fel az ablakot
a fény tengerére.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. G.

minimap