Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borchert, Wolfgang: Der Schriftsteller

Borchert, Wolfgang portréja

Der Schriftsteller (Német)

Der Schriftsteller muß dem Haus, an dem alle bauen, den Namen geben.  Auch den verschiedenen Räumen.  Er muß das Krankenzimmer „Das traurige Zimmer“ nennen, die Dachkammer „Das windige“ und den Keller „Das düstere“.  Er darf den Keller nicht „Das schöne Zimmer“ nennen.

Wenn man ihm keinen Bleistift gibt, muß er verzweifeln vor Qual.  Er muß versuchen, mit dem Löffelstiel an die Wand zu ritzen.  Wie im Gefängnis:  Dies ist ein häßliches Loch.  Wenn er das nicht tut in seiner Not, ist er nicht echt.  Man sollte ihn zu den Straßenkehrern schicken.

Wenn man seine Briefe in anderen Häusern liest, muß man wissen:  Aha. Ja.  So also sind sie in jenem Haus.  Es ist egal, ob er groß oder klein schreibt.  Aber er muß leserlich schreiben.  Er darf in dem Haus die Dachkammer bewohnen.  Dort hat man die tollsten Aussichten.  Toll, das ist schön und grausig.  Es ist einsam da oben.  Und es ist am kältesten und am heißesten.

Wenn der Steinhauer Wilhelm Schröder den Schriftsteller in der Dachkammer besucht, kann ihm womöglich schwindelig werden.  Darauf darf der Schrifsteller keine Rücksicht nehmen.  Herr Schröder muß sich an die Höhe gewöhnen.  Sie wird ihm gut tun.  Nachts darf der Schriftsteller die Sterne begucken.  Aber wehe ihm, wenn er nicht fühlt, daß sein Haus in Gefahr ist.  Dann muß er posaunen, bis die Lungen platzen!



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gabrieleweis.de

Az író (Magyar)

Az író feladata: a háznak, amit mindenki más épít, nevet kell adnia. A különböző szobáknak is. A betegszobát így kell hívnia: „a szomorú szoba”, a padlásszobát: „a széljárta”, a pincét: „a baljóslatú”. A pincét nem hívhatja „a szép szobá”-nak.

Ha elveszik a ceruzáját, a kínok kínját kell kiállnia. Meg kell kísérelnie, hogy egy kanál nyelével a falra karcoljon. Mint a börtönben: „Randa egy odú”. Ha nem teszi meg végszükségében, nem hiteles. Akkor el kell küldeni utcaseprőnek.

Ha leveleit más házakban olvassák, meg kell lehessen tudni belőlük: „Aha. Igen. Szóval így élnek az emberek abban a házban.” Nem számít, hogy kis- vagy nagybetűkkel ír. De olvashatóan kell írnia. A padlásszobában kell laknia. Onnan van a legjobb kilátás. Jó hely a padlásszoba: szép is meg hátborzongató is. Ott fenn egyedül lehet lenni. És ott van a legnagyobb hideg és a legnagyobb meleg.

Ha Wilhelm Schröder, a kőbányász meglátogatja az írót a padlásszobában, lehetőleg szédüljön. Az írónak erre ügyet sem szabad vetnie. Szokjon csak hozzá Schröder úr a magassághoz. Jót fog neki tenni. Éjszakánként kémlelheti az író a csillagokat. De jaj neki, ha nem veszi észre, hogy a háza veszélybe került. Akkor addig kell fújnia a harsonát, amíg elpattan a tüdeje!



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.helikon.ro

minimap