Brecht, Bertolt: Vom Sprengen des Gartens

O Sprengen des Gartens, das Grün zu ermutigen!
Wässern der durstigen Bäume! Gib mehr als genug. Und
Vergiss nicht das Strauchwerk, auch
Das beerenlose nicht, das ermattete
Geizige! Und übersieh mir nicht
Zwischen den Blumen das Unkraut, das auch
Durst hat. Noch giesse nur
Den frischen Rasen oder den versengten nur:
Auch den nackten Boden erfrische du.

Ó, öntözd a kertet, bátorítsd a lombot!
Vizet a szomjas fáknak! Többet is a kelleténél, és
el ne felejtsd a bokrokat, még
a gyümölcsöt nem hozó, lankadt vagy
fukar töveket se. És ne mellőzd nekem
a virágok közt a dudvát, mely ugyancsak
szomjas. Öntözd, csak öntözd
a zsenge pázsitot, vagy akár a kiégettet:
még a puszta földet is frissítsd te föl!