Burkart, Erika: Am Fenster, abends

Vor nachtgrünen Matten

unterwegs zu Wörtern,

Klartext zu einem

dunklen Gedicht.

Das innere und das äussere Land,

der Himmel flösst Gärten, Getrennte

gehen dort Hand in Hand.

In zeichenmächtiger Schwärze

vom Dachrand flatternd ein Vogel,

Gedanke, Engel in Fetzen,

der im simmernden Grau-Licht

verschwand.

Éjzöld hegyi tisztások,              

úton a szavakhoz,

megfejtett rejtjel

egy homályos vershez.

A belső és a külső táj,                               

az ég kerteket ont, különállók               

kéz a kézben járnak ott.

Baljós feketeségben  

verdes  a tetőszélen egy madár,

gondolat, darabokra tépett angyal,

mely forrongó szürkület-fényben

tovaszáll.