Celan, Paul: Ein Auge, offen

Stunden, maifarben, kühl.
Das nicht mehr zu Nennende, heiß,
horbar im Mund.
 
Niemandes Stimme, wieder.
 
Schmerzende Augapfeltiefe:
das Lid
steht nicht im Wege, die Wimper
zählt nicht, was eintritt.
 
Die Träne, halb,
die schärfere Linse, beweglich,
holt dir die Bilder.

Májusszín órák, hűsek.
A már néven nem nevezendő, még forró:
hallod a szájban.
 
Senki hangja, ismét.
 
A szemgolyó fájó mélye:
a szemhéj
nem állja útját, a pilla
nem számolja, hány jön.
 
A fél könny, a mozgatható,
az élesebb lencse
hozza a képet.