Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Chamisso, Adelbert von: Die letzten Sonette 2.

Chamisso, Adelbert von portréja

Die letzten Sonette 2. (Német)

Ich fühle mehr und mehr die Kräfte schwinden;
Das ist der Tod, der mir am Herzen nagt,
Ich weiß es schon und, was ihr immer sagt,
Ihr werdet mir die Augen nicht verbinden.
 
Ich werde müd' und müder so mich winden,
Bis endlich der verhängte Morgen tagt,
Dann sinkt der Abend und, wer nach mir fragt,
Der wird nur einen stillen Mann noch finden.
 
Daß so vom Tod ich sprechen mag und sterben,
Und doch sich meine Wangen nicht entfärben,
Es dünkt euch muthig, übermuthig fast.
 
Der Tod! - der Tod? - Das Wort erschreckt mich nicht,
Doch hab' ich im Gemüth ihn nicht erfaßt,
Und noch ihm nicht geschaut in's Angesicht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.eu

Utolsó szonettek 2. (Magyar)

Érzem erőmet fokról fokra veszni.
Ez a halál: szétmarja szívemet.
Tudom ma már: akárki hiteget,
nem fogjátok szememet bekötözni;
 
fáradt vagyok halódni-senyvedezni.
Felvirrad majd az elrendeltetett
hajnal, s amint az estébe vezet,
aki rám pillant, nem lát lélegezni.
 
Hogy így beszélek én a pusztulásról,
és mindeközben arcizmom se rándul,
talán ti bátorságnak vélitek?
 
Halál! - Halál? Bár megcsapott szele,
a szó nem rémít, bármilyen hideg.
Még eddig szembe nem néztem vele.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. L.

minimap