Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Claudius, Mathias: Als der Hund tot war

Claudius, Mathias portréja

Als der Hund tot war (Német)

Alard ist hin, und meine Augen fließen

Mit Tränen der Melancholie!

Da liegt er tot zu meinen Füßen!

Das gute Vieh!

 

Er tat so freundlich, klebt’ an mir wie Kletten,

Noch als er starb an seiner Gicht.

Ich wollt’ ihn gern vom Tode retten,

Ich konnte nicht.

 

Am Eichbaum ist er oft mit mir gesessen,

In stiller Nacht mit mir allein;

Alard, ich will dich nicht vergessen,

Und scharr’ dich ein.

 

Wo du mit mir oft saß’st, bei unsrer Eiche,

Der Freundin meiner Schwärmerei. –

Mond, scheine sanft auf seine Leiche!

Er war mir treu.

 

 

 



FeltöltőSzalki Bernáth Attila
KiadóReclam
Az idézet forrásaUnterm Mond ist viele Freude
Könyvoldal (tól–ig)44
Megjelenés ideje

Amikor a kutya elhunyt (Magyar)

Amikor elhunyt Alard, a jó kutya,

Szememből a könnypatak folyt!

Itt fekszik most lábamnál holtan!

Hű állat volt!

 

Barát. Hozzám bogáncsként ragaszkoda,

De bánat, elvitte köszvény,

Haláltól, jaj, hiába óvtam,

Legyőzeténk.

 

A vén tölgyfánál együtt ültél gyakran

Csendes éjen, Alard, velem,

Elfelejteni én nem tudlak,

Eltemetlek.

 

Ott, hol gyakran ültél a vén tölgynél vélem,

Ábrándozáshoz jó barát, -

Hold, gyengéden süss tetemére!

Hű volt hozzám.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap