Czechowski, Heinz: Cleviner herbst

Herbstgoldene Sonne, wie ein Topas
Stehst hinterm Nußbaum du, darin
Rauscht der Wind. Röter
Haben gefärbt sich die Blätter.
Nächtlich kalt ist’s nun
Und es füllen sich Körbe und Böden.
 
Über die Höhen werde ich gehn,
Durch bunte Wälder
Und weinschwere Berge.
Rauch wird über den Feldern schweben
Und zwischen dem altgrünen Efeu
Werden zartblaue Blumen erblühn,
Letzter Gruß eines sterbenden Sommers.
 
Früher fallen die Abende nun
Und in den längeren Nächten
Werden die letzten Feuer
Auf leeren Feldern verglimmen.
 
Im Hause herrscht Duft
Von Erde und Früchten.
Er wird noch im Absterben sein
Der letzten Blätter.

Őszarany nap, mint roppant topáz
állasz a diófa mögött, amelyet
zúgat a szél. Vörösebbre
szineződik a fák levele.
Éjszaka hideg van már
és megtelnek a padlások meg a kosarak.
 
Magaslatokon járok majd,
tarka erdőkön át
és szőlőktől terhes hegyeken.
A mezők fölött füst lebeg,
és ódonzöld borostyánok közt
égkék virágok virulnak,
a hanyatló nyár utolsó üdvözletei.
 
Korábban szállnak le már az esték,
és a hosszabb éjszakákban
az utolsó tüzek
üres mezőkön elparázslanak.
 
Illatok lakják a házat,
a földé és a gyümölcsöké.
Ott lesznek még az utolsó,
haldokló levelekben is.