Czechowski, Heinz: So kam dieser Winter…

So kam dieser Winter, der Frost
Saß in den Scheiben, der Schnee
Deckte die Narben der Erde.
Wir rauchten und tranken,
Sprachen die sprachen der liebe,
Hatten uns schließlich und endlich nichts mehr zu sagen.
 
Die Stille
Setzte sich fest und wir hatten
Zeit, nacheinander Sehnsucht zu haben:
Sentimentalisch
Klangs aus dem Radio, die Platten
Kreisten schon lange im Leeren bis
Wir bemerkten
Dass das Spiel aus war.
 
So kam dieser Winter. Er ging.
Nicht einmal Zeit ließ er uns, zu bereuen.
Was wir vertaten, verziehen wir uns.

Így eljött az a tél, a fagy
belepte az ablakokat, a föld
hegeit betakarta a hó.
Dohányoztunk, ittunk,
a szerelem nyelvét beszéltük,
s végül már nem volt mit mondanunk egymásnak.
 
A csönd
ránk telepedett s a vágy
egymásért felbérelt, volt rá időnk:
szentimentálisan
szólt a rádió, és a lemez
rég üresen futott,
míg észrevettük,
a játéknak vége van már.
 
Így jött el ez a tél. S el is ment hamar.
Nem maradt időnk még a bűnbánatra sem.
Amit tettünk, megbocsátottuk magunknak.