Domin, Hilde: Tanítás (Unterricht Magyar nyelven)

Jeder der geht

belehrt uns ein wenig

über uns selber.

Kostbarster Unterricht

an den Sterbebetten.

Alle Spiegel so klar

wie ein See nach großem Regen,

ehe der dunstige Tag

die Bilder wieder verwischt.

Nur einmal sterben sie für uns,

nie wieder.

Was wüssten wir je

ohne sie?

Ohne die sicheren Waagen

auf die wir gelegt sind

wenn wir verlassen werden.

Diese Waagen, ohne die nichts

sein Gewicht hat.

Wir, deren Worte sich verfehlen,

wir vergessen es.

Und sie?

Sie können die Lehre

nicht wiederholen.

Dein Tod oder meiner

der nächste Unterricht:

So hell, so deutlich,

dass es gleich dunkel wird.

Mindenki, aki távozik,

önmagunkról

tanít valamit.

Legértékesebb

a halálos ágy tanítása.

Minden tükör oly tiszta,

mint tó a nagy esőzés után,

mielőtt még a párás nap

újra elmosná a képeket.

Csak egyszer halnak meg számunkra,

soha többé.

Tudnánk-e valamit is

nélkülük?

A megbízható mérlegek nélkül,

amelyekre helyeztetünk,

amikor elhagynak bennünket.

Ezek a mérlegek, amelyek nélkül semminek

nincsen súlya.

Mi, akiknek szavai nem találnak egymásra,

elfeledjük ezt.

És ők?

Nem ismételhetik meg

tanításukat.

A te halálod vagy az enyém lesz

a következő tanítás:

annyira világos, annyira érthető,

hogy rövidesen sötét lesz.