Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eich, Günter: Augenblick im Juni

Eich, Günter portréja

Augenblick im Juni (Német)

Wenn das Fenster geöffnet ist,

Vergänglichkeit mit dem Winde hereinweht,

mit letzten Blütenblättern der roten Kastanie

und dem Walzer „Faszination“

von neunzehnhundertundvier,

wenn das Fenster geöffnet ist

und den Blick freigibt auf Flußhafen und Stapelholz,

das immer bewegte Blattgewirk der Akazie, -

wie ein Todesurteil ist der Gedanke an dich,

Wer wird deine Brust küssen

Und deine geflüsterten Worte kennen?

 

Wenn das Fenster geöffnet ist

Und das Grauen der Erde hereinweht -

Das Kind mit zwei Köpfen,

- während der eine schläft, schreit der andere -

es schreit über die Welt hin

und erfüllt die Ohren meiner Liebe mit Entsetzen,

(Man sagt, die Mißgeburten nähmen seit

Hiroshima zu.)

 

Wenn das Fenster geöffnet ist, gedenke ich derer,

die sich liebten im Jahre neunzehnhundertundvier

und der Menschen des Jahres dreitausend,

zahnlos, haarlos.

 

Wem gibst du den zerrinnenden Blick, der einst mein war?

Unser Leben, es fähret schnell dahin als flögen wir davon

und in den Abgründen wohnt verborgen das Glück.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.uni-protokolle.de

Júniusi pillanat (Magyar)

Amikor nyitva az ablak,

mulandóság sodródik be a széllel,

a piros gesztenye utolsó szirmaival

s az ezerkilencszáznégyből való

Varázs-keringő dallamával,

amikor nyitva az ablak

s fátylai mögül a nyugtalan akáclomb

a rönkfát s a veszteglő tutaj-sort kiszabadítja -

mintha halálos ítélet volna hozzád igyekvő gondolatom.

Ki csókolja majd melleidet,

hangtalan igéid ki fogja föl?

 

Amikor nyitva az ablak,

s a föld borzongása belibben -

A kétfejű gyermek

- amíg az egyik fej alszik, a másik üvölt -

végigsírja az egész világot,

a szerelmem fülét iszonnyal tölti meg.

(Azt mondják, Hirosima óta a torzszülöttek száma

növekszik.)

 

Amikor nyitva az ablak, azokra gondolok,

akik ezerkilencszáznégyben szerették egymást,

s a harmadik évezred fog nélküli,

kopaszka embereire.

 

A szétfolyó pillantást, mely valaha enyém volt, kinek adod?

Életünk gyorsan iramlik, akárha tovaszállnánk,

s a boldogság a szakadékokban rangrejtve lakik.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. M.

minimap