Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eichendorff, Joseph von: Die zwei Gesellen

Eichendorff, Joseph von portréja

Die zwei Gesellen (Német)

Es zogen zwei rüstge Gesellen

Zum erstenmal von Haus,

So jubelnd recht in die hellen,

Klingenden, singenden Wellen

Des vollen Frühlings hinaus.

 

Die strebten nach hohen Dingen,

Die wollten, trotz Lust und Schmerz,

Was Rechts in der Welt vollbringen,

Und wem sie vorübergingen,

Dem lachten Sinn und Herz. -

 

Der erste, der fand ein Liebchen,

Die Schwieger kauft′ Hof und Haus;

Der wiegte gar bald ein Bübchen,

Und sah aus heimlichem Stübchen

Behaglich ins Feld hinaus.

 

Dem zweiten sangen und logen

Die tausend Stimmen im Grund,

Verlockend′ Sirenen, un zogen

Ihn in der buhlenden Wogen

Farbig klingenden Schlund.

 

Und wie er auftaucht vom Schlunde,

Da war er müde und alt,

Sein Schifflein das lag im Grunde,

So still wars rings in der Runde,

Und über die Wasser wehts kalt.

 

Es singen und klingen die Wellen

Des Frühlings wohl über mir;

Und seh ich so kecke Gesellen,

Die Tränen im Auge mir schwellen -

Ach Gott, führ mich liebreich zu Dir!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zgedichte.de/gedicht_4291.html

A két legény (Magyar)

Először szállt hajóra

két izmos, ifju legény,

ujjongva szállt a ragyogva

csengő, zengő habokra

szép tavasz idején.

 

Dicső dolgokra törtek,

bú és öröm között

használni akartak e földnek,

s másokra, ha szembejöttek,

szíves mosolyuk sütött.

 

Egyik mátkára talált, s jól

termettek a földjei,

s ringatta picinyke fiát, hol

a meghitt kis szobából

nézett a mezőre ki.

 

A másikat hazug ének,

ezer hang hívta már,

s csábították a szirének

szerelmeskedni a mélyek

felé, hol zeng az ár.

 

S hogy fölmerült valahára,

fáradt volt és öreg,

elsüllyedt régen a bárka,

csend ült a tengerárra,

s szél fújt, metszőn hideg.

 

A hullámok zenélnek,

tavasz ideje van;

indulnak hetyke legények,

s a szememben könnyek égnek –

Vígy minket egedbe, Uram!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap