Enzensberger, Hans Magnus: Ausgleich

Das Wort Kampf ist für uns schon zu hoch gegriffen

Mit unsern kleinen Verrätereien geht es doch

immerzu aufwärts

fast ohne Widerstand

Lauter Siege

die in eine süße Niederlage einmünden

So viele Bettpfosten!

Wer brächte es fertig

sie alle auf einmal abzusägen?

So viele Pfründen!

Wer würde sie los

über Nacht?

Zwischen Schlafmitteln und Weckaminen

all diese Unterschiede

zwischen linken und rechten Huren

überfordern zuweilen

mein Differenzierungsvermögen

Die größte Versuchung ist vielleicht die

sich zusammenzurollen

dort wo kein Licht hinfällt

Die geringste Versuchung aber besteht darin

die Negative Dialektik zu lesen

und dabei den Stellenmarkt wohl im Aug zu behalten

Derart zweiäugig zu sein

stell ich mir anstrengend vor

Manchmal denke ich in aller Bescheidenheit

ich sei ein Zyklop

Dann laß ich das Telefon läuten

tagelang

Ez a szó hogy harc nekünk már túl magasztos

Kis árulásainkkal mégis egyre

fölfelé haladunk

alig van ellenállás

Csupa győzelem

s beletorkollik mind egy édes vereségbe

Mennyi sok ágyláb!

Ki győzné egyszerre

lefürészelni mindet!

Mennyi hitbizomány!

Ki szabadulna tőlük

estétől reggelig?

Nyugtató- és izgatószerek között

mindezek a különbségek

a bal és jobb ringyók között

lassan meghaladják követeléseikkel

ítélőképességem vagyonát

A legnagyobb kísértés talán ez

összegömbölyödni

ott ahol fény nem ér

De a legkisebb kísértés egész más

olvasni a Negativ Dialektikát

s emellett szemmel tartani a tőzsdeárfolyamot

Így kétszemű létem

Magamranézve fárasztó

Néha igen szerényen azt hiszem

Küklopsz vagyok

Ilyekor hagyom hogy csengjen egész nap

a telefon