Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Freiligrath, Ferdinand: Szeress, míg szeretned lehet! (O lieb, solang du lieben kannst! Magyar nyelven)

Freiligrath, Ferdinand portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

O lieb, solang du lieben kannst! (Német)

O lieb, solang du lieben kannst!
O lieb, solang du lieben magst!
Die Stunde kommt, die Stunde kommt,
Wo du an Gräbern stehst und klagst!

Und sorge, daß dein Herze glüht
Und Liebe hegt und Liebe trägt,
Solang ihm noch ein ander Herz
In Liebe warm entgegenschlägt!

Und wer dir seine Brust erschließt,
O tu ihm, was du kannst, zulieb!
Und mach ihm jede Stunde froh,
Und mach ihm keine Stunde trüb!

Und hüte deine Zunge wohl,
Bald ist ein böses Wort gesagt!
O Gott, es war nicht bös gemeint, -
Der andre aber geht und klagt.

O lieb, solang du lieben kannst!
O lieb, solang du lieben magst!
Die Stunde kommt, die Stunde kommt,
Wo du an Gräbern stehst und klagst!

Dann kniest du nieder an der Gruft
Und birgst die Augen, trüb und naß,
- Sie sehn den andern nimmermehr -
Ins lange, feuchte Kirchhofsgras.

Und sprichst: O schau auf mich herab,
Der hier an deinem Grabe weint!
Vergib, daß ich gekränkt dich hab!
O Gott, es war nicht bös gemeint!

Er aber sieht und hört dich nicht,
Kommt nicht, daß du ihn froh umfängst;
Der Mund, der oft dich küßte, spricht
Nie wieder: Ich vergab dir längst!

Er tat’s, vergab dir lange schon,
Doch manche heiße Träne fiel
Um dich und um dein herbes Wort -
Doch still - er ruht, er ist am Ziel!

O lieb, solang du lieben kannst!
O lieb, solang du lieben magst!
Die Stunde kommt, die Stunde kommt,
Wo du an Gräbern stehst und klagst!



FeltöltőSzalki dr. Bernáth Attila
Az idézet forrásaInternet

Szeress, míg szeretned lehet! (Magyar)

Szeress, míg szeretned lehet!
Szeress, míg szeretetre vársz!
Az óra jön, az óra megy,
Mikor a temetőbe jársz!

Ügyelj, hogy hevüljön szived,
Lángolással legyen tele,
De addig, míg egy másik is
Lángban együtt dobog vele!

Ki keblét kitárja neked,
Tedd meg neki, mit megtehetsz,
Hogy jelen perce víg legyen
S ne kövesse fekete perc.

A nyelvedre meg jól vigyázz,
A másikat megbánthatod.
Nem úgy gondoltam, Istenem!
De amaz elmegy és zokog.

Szeress, míg szeretned lehet!
Szeress, míg szeretetre vársz!
Az óra jön, az óra megy
Mikor a temetőbe jársz!

Térdepelhetsz a sír előtt,
Nedvesre dörzsölve szemed:
Őt már sohasem láthatod,
Hiába hullatsz könnyeket.

Hiába mondod: Nézz le rám,
Sírodon sírok idelenn!
Bocsáss meg, megbántottalak!
Nem úgy gondoltam, Istenem!

Ő nem lát, nem hall tégedet,
Hogy átöleld, nem jön eléd,
Nem mondja, mely csókolt, a száj:
„Meg van minden bocsátva rég!”

Már rég megbocsátott neked,
Ám érted s durva szavadért
Sok forró könnyet hullatott –
De ő már pihen, célhoz ért!

Szeress, míg szeretned lehet!
Szeress, míg szeretetre vársz!
Az óra jön, az óra megy,
Mikor a temetőbe jársz!


.............................
A vers meglehetősen lapos és bőbeszédű, emlékeztet némely magyarnótaszövegekre, de hát nem lehet minden vers remekmű; van, aki az ilyet is szereti. – Változatosabb strófaszerkezettel, rímeléssel és egyéb költői eszközökkel még ezt a vékonyka kis szentimentális közölnivalót is érdekesebbé lehetett volna tenni.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap