Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Goethe, Johann Wolfgang von: A boszorkánymester inasa (Der Zauberlehrling Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Der Zauberlehrling (Német)

Hat der alte Hexenmeister
Sich doch einmal wegbegeben!
Und nun sollen seine Geister
Auch nach meinem Willen leben.
Seine Wort’ und Werke
Merkt’ ich, und den Brauch,
Und mit Geistesstärke
Thu’ ich Wunder auch.

Walle! Walle
Manche Strecke,
Daß, zum Zwecke,
Wasser fließe,
Und mit reichem vollem Schwalle
Zu dem Bade sich ergieße.

Und nun komm, du alter Besen!
Nimm die schlechten Lumpenhüllen;
Bist schon lange Knecht gewesen;
Nun erfülle meinen Willen!
Auf zwey Beinen stehe,
Oben sey ein Kopf,
Eile nun und gehe
Mit dem Wassertopf!

Walle! Walle
Manche Strecke,
Daß, zum Zwecke,
Wasser fließe,
Und mit reichem vollem Schwalle
Zu dem Bade sich ergieße.

Seht, er läuft zum Ufer nieder;
Wahrlich! ist schon an dem Flusse,
Und mit Blitzesschnelle wieder
Ist er hier mit raschem Gusse.
Schon zum zweitenmale!
Wie das Becken schwillt!
Wie sich jede Schale
Voll mit Wasser füllt!

Stehe! stehe!
Denn wir haben
Deiner Gaben
Vollgemessen! –
Ach, ich merk’ es! Wehe! wehe!
Hab’ ich doch das Wort vergessen!

Ach das Wort, worauf am Ende
Er das wird, was er gewesen.
Ach, er läuft und bringt behende!
Wärst du doch der alte Besen!
Immer neue Güsse
Bringt er schnell herein,
Ach! und hundert Flüsse
Stürzen auf mich ein.

Nein, nicht länger
Kann ich’s lassen;
Will ihn fassen.
Das ist Tücke!
Ach! nun wird mir immer bänger!
Welche Miene! welche Blicke!

O, du Ausgeburt der Hölle!
Soll das ganze Haus ersaufen?
Seh’ ich über jede Schwelle
Doch schon Wasserströme laufen.
Ein verruchter Besen,
Der nicht hören will!
Stock, der du gewesen,
Steh doch wieder still!

Willst’s am Ende
Gar nicht lassen?
Will dich fassen,
Will dich halten,
Und das alte Holz behende
Mit dem scharfen Beile spalten.

Seht, da kommt er schleppend wieder!
Wie ich mich nun auf dich werfe,
Gleich, o Kobold, liegst du nieder;
Krachend trifft die glatte Schärfe.
Wahrlich! brav getroffen!
Seht, er ist entzwey!
Und nun kann ich hoffen,
Und ich athme frei!

Wehe! wehe!
Beide Theile
Stehn in Eile
Schon als Knechte
Völlig fertig in die Höhe!
Helft mir, ach! ihr hohen Mächte!

Und sie laufen! Naß und nässer
Wird’s im Saal und auf den Stufen.
Welch entsetzliches Gewässer!
Herr und Meister! hör’ mich rufen! –
Ach da kommt der Meister!
Herr, die Noth ist groß!
Die ich rief, die Geister,
Werd’ ich nun nicht los.

„In die Ecke,
Besen! Besen!
Seyd’s gewesen.
Denn als Geister
Ruft euch nur, zu seinem Zwecke,
Erst hervor der alte Meister.“

   

................................

Paul Dukas : The Sorcerer's Apprentice - Stokowski

https://www.youtube.com/watch?v=Gkj2QeogAsU

Chicago Symphony Orchestra/Martinon:

https://www.youtube.com/watch?v=st97ELePDdU



Az idézet forrásahttp://de.wikisource.org

A boszorkánymester inasa (Magyar)

Hej, a vén boszorkánymester

Elment végre valahára,

Mozdúlj szellemhad, ez egyszer

Az inas parancsszavára.

A mit szól és művel,

Jól megfigyelém

És szellemerővel

Csodát teszek én.

 

   Lábra, ábra!

   Ott a meder,

   Itt a veder!

   Nyakra főre

   Hozd a vizet, töltsd a kádba

   Szavam szerint feredőre.

 

Jer vén seprő, zúgban álló!

Öltsd fel ezt az ócska rongyot,

Régen vagy már hű szolgáló,

Végezd pontig, a mit mondok.

Alól nőjjön lábad,

Nőjjön fön fejed,

Hamar töltsd a kádat,

Eredj, merj vizet.

 

   Lábra, ábra!

   Ott a meder,

   Itt a veder.

   Nyakra főre

   Hozd a vizet, öntsd a kádba

   Szavam szerint, feredőre.

 

Lám, alá a parthoz szalad,

Lám a vedret vízbe dönti.

Meri, hozza egy szusz alatt,

Ujra meri, ujra önti.

Másodikat fordúl,

Soha ily csudát!

A medencze csordúl,

Színig van a kád.

 

   Állj meg! Állj meg!

   Elég ennyi!

   Térj pihenni

   Ős helyedben!

   Jaj most érzem! Rémlet száll meg:

   A varázsszót elfeledtem!

 

A szót, melyre visszaölti

Ős formáját, zúgba állva...

Megint hozza, folyton tölti!

Jaj, csak már seprővé válna!

Megint siet, fordúl,

Itt van ujra már!

Jaj, ezer folyóbúl

Zúg felém az ár.

 

   Nem! Nem hagyom

   E bolondot,

   Neki rontok,

   Ez gyalázat.

   Jaj, hogy néz most, félek nagyon!

   Milyen szemek! Mily ábrázat!

 

Óh, te pokol ádáz fattyja!

Nem fürdő ez, ez vízözön.

Már a vizek áradatja

Keresztűlfut a küszöbön!

Bárgyu dorong, vessző,

Légy, a mi valál,

Átkozott vén seprő.

Szóra meg nem áll.

 

   Hagyod abba

   Seprő-ember?

   Van ám fegyver

   Markomban itt!

   Állj meg, mondom, vén darab fa,

   Vagy e fejsze ketté hasít!

 

Lám, megint jő, vizet ontva,

No most, rajta, lesz itt halál!

Nesze manó, dőlj a porba!

Fejsze csattan, fejsze talál.

Volt seprő, de nincsen,

Ketté vágtam, haj!

Hála, uram isten,

Nincs már semmi baj.

 

   De, mit látok!

   Mindkét darab

   Im lábra kap,

   Éled, mozdúl...

   Ketten vannak! Oh mily átok!

   Ki segél ki ily bajombúl?

 

És hogy futnak! Csurog minden,

Szoba, terem, küszöb, lépcső.

Uram, mester! Baj van itten!

Oh jövel már! - Itt jő, itt jő!

Jaj, segíts e vészben,

Oh, ez egyszer csak,

Lelkeket idéztem

S most ők az urak! -

 

   - Zúgba, sarkba

   Seprű! Ott állj!

   Légy, mi voltál,

   Add ki lelked.

   Szellemcélra, szolgálatra

   Csak a mester szava kelthet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/07200/07217/07217.htm

Kapcsolódó videók


minimap