Harz-hegység.
Schierke és Elend* vidéke.
Faust. Mephistopheles
MEPHISTOPHELES
Mondd, lábad nem a seprűnyélre viszket?
Én szeretném a legvadabb bakot.
Az ösvények célunkhoz lassan visznek.
----------------------------------
* Walpurgis-éj: Május 1. – Elend: németországi falu neve; jelentése: nyomorúság; nyomorúságos.
----------------------------------
FAUST
Míg lábam jól mozog s ellátja ezt a tisztet,
Elég nekem egy durva bot.
Mire való a rövid út!
Völgyek útvesztőjében barangolván
Megállni fönt a Szikla Ormán,
A Forrás hol örökkön hullva zúg,
Ez az a kéj, mi ily ösvényre jut!
Reszket a Tavasztól a nyírfa,
Már a fenyő is érzi azt,
Minekünk ne hatna hát tagjainkra?
MEPHISTOPHELES
Én bizony nem érzek tavaszt!
Nekem tél áll minden tagomba;
Havat szeretnék utamon s fagyot.
Mily szomorúan kél csonka korongja
A későn izzó rőt Holdnak amott,
S oly rossz világ, hogy lépten-nyomon érzed:
Hol egy fa, hol egy szikla áll eléd!
Pardon, hadd hívok egy lidércet!
Ott látok egyet, éppen vígan ég.
Hé, te! Barátom! Bé szabad-e fogni?
Csak nem fogsz hiába lobogni?
Légy oly jó, vezess minket oda fel.
LIDÉRC
Remélem, hódolatom lesz segédem
Úrrá lennem a lengeségen;
Futnunk rendesen kanyarogva kell.
MEPHISTOPHELES
Ej! Kend az embert utánozza éppen.
Menjen csak egyenest az Ördög Nevében,
Vagy elfújom cikkcakkos életét!
LIDÉRC
Felismerem vezető szerepét,
És alkalmazkodom örömmel.
Csakhogy gondolja meg! A hegy ma csuda vad,
S ha Önnek ott Lidérc mutat utat,
A pontosság igénye hagyja Önt el!
FAUST, MEPHISTOPHELES, LIDÉRC (váltakozva énekelnek)
Álom- és Varázskörökbe
Lépni be lett, lám, a jussunk.
Örvendj, hogy előre szökve
Vezethetsz, hogy odafussunk,
Be a kietlen Terekbe!
Mellettünk Fák Fát követve
Hogy' rohannak hátra sorban,
Meg a Szirtek meghajoltan,
S Lyukai sok Sziklaorrnak
Hogy szortyognak, szimatolnak!
Kövön, gyepen tovafolynak
Erek, Patakok a Mélybe.
Lomb susog vagy Dal az Éjbe?
Szerelempanaszszót hallok,
Menny-Időkből szólni Hangot?
Amit szeretünk s remélünk!
És a Visszhang, mint Harangok,
Szól, mint ős Korok Beszélye.
Hú! Uhú! Közelgve zajgó;
Kuvik, bíbic, barna szajkó,
Virrasztana mindje még künt?
Bozót alján gőték másznak,
Kövér hasak, hosszú lábak?
Gyökerek, akárha kígyók,
Földből, sziklából kinyúltak,
Bűvkarokká kanyarultak,
Torkunkat összeszorítók;
Megelevenült göcsökből
Polypcsáp nyúl, nyálka fröcsköl*
Az utasra. Egereknek
Tarka seregi erednek
Zúzmókon, hangán keresztül.
Szikrabogarak** nemének,
Tolongó kíséretének
Megtévesztő fénye rezdül.
Hanem mondd csak, vajon állunk,
Vagy még jut előbbre lábunk?
Minden mintha körben menne,
Szikla és fa, szörnyű képet
Vágva, meg a lánglicércek,
Szaporodva, növekedve.
----------------------------------
* "Nyálka fröcsköl": a rím kedvéért; nincs az eredetiben.
** Funkenwürmer; Goethe szava Johanniswürmer (szentjánosbogarak) helyett.
----------------------------------
MEPHISTOPHELES
Köpenyemet kapd el gyorsan!
Itt egy Középhegyorom van,
Azon megcsodálhatod,
Hegyben Mammon hogy' lobog.
FAUST
Mi furcsán ég a hegynyeregben
Egy csonka pír, egy hajnali!
Behatolnak a feneketlen
Szurdokba is villámai.
Ott füstcsík húz, ott ködgomoly száll,
Itt párafátyol irizál,
Most kúszni kezd, mint légfinom szál,
S forrásként tör előre már.
Nagy térséget kuszál be ottan
Ezer érrel a völgyön át,
S most itt ebben a szűk sarokban
Egyszerre ismét összeállt.
Szikrák repülnek itt közelben,
Mint szerteszórt arany homok.
És nézd! E szikráktól betelten
A sziklafal felizzik ott.
MEPHISTOPHELES
Várára Mammon úr az Ünnep-Estre
Nemde pompás lámpást akaszt?
Nagy szerencse, hogy láttad azt;
Vendéghadát orrom már felfedezte.
FAUST
Az Orkán hogy' száguld a Légen át!
Micsoda csapásokkal sújtja tarkód!
MEPHISTOPHELES
Meg kell a vén kőbordákat ragadnod;
Másként a Meredély órjás sírjába ránt.
Az Éjszakát üli a Köd.
Az erdőkön robaj görög!
Baglyai felriadának.
Örök-zöld palotáknak
Oszlopa szerterepesztve.
Fák jaja, kínja, keresztje!
Törzseknek megremegése!
Gyökérnek felmeredése!
Egy iszonyú, kusza zuhanásban
Ágropogás, egymásra-rogyás van,
S rommal telt szakadékokon által
Bőgve szelek Hada szárnyal.
Hallasz hangokat a légben?
Közelünkben, messzeségben?
Igen, hegyláncunk rivall:
Rázza dühöngő, démoni Dal!
BOSZORKÁNYOK (kórusban)
A Brockenra, boszorkaraj!
A tarló sárga, zöld a sarj.
A nagy Horda már gyűlve gyűl,
Urián úr ül legfelül.
Árkon-bokron át így robog;
B – a boszorkány, bűzlik a bak.
HANGOK
A vén Baubo külön siet;
Egy jó anyadisznón ott üget.
KÓRUS
Tisztességet, kinek kijár!*
Élünkre Baubo néne áll!
Egy jó disznó s egy anya rajt’
Vezeti a boszorkarajt.
-----------------------------------------
* Ered.: ’Így hát tisztelet [annak], akit tisztelet illet.’ Róm. 13, 7: “Ehre, dem die Ehre gebühret” = ugyanaz. (A Witkowski-kiadás jegyzete.) Az illető biblilai fejezet fő gondolata, hogy ‚Minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes légyen; mert nincsen hatalmasság, ha nem Istentől.‘ – Az egész írásvers: „Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” Ugyanez a fejezet a bujálkodástól való intéssel végződik; nos Baubó, az egyik itteni felső hatalmasság – buja istenség... Úgy látszik, Goethe nem osztja azt a tételt, hogy minden felső hatalmaság Istentől való, és így gúnyolódik rajta.
-----------------------------------------
HANG
Merrefelé gyüszöl?
HANG
Ilsenstein fele!
Benéztem a vén uhu fészkibe.
Ült szemmeregetve.
HANG
Eredj a pokolba!
Mit mész te loholva?
HANG
Testem telemarta,
Nézd, látszik a karma!
BOSZORKÁNYOK (karban)
Széles az út, hosszú az út,
Az őrült vágta hova jut?
A seprü nyom, a villa bök,
Fúl a gyerek, anyja hörög.
BOSZORKÁNYMESTEREK (félkar)
Mint csiga, úgy megy a menet,
Az asszonynép elöl mehet.
A Gonosz Házába menet
Száz lépés előnye lehet.
(másik félkar)
Nem az a száz a bökkenő.*
Száz lépéssel van ott a nő;
De menjen bármi sebesen,
A férfi e g g y e l ott terem.
-----------------------------------------
* Ered.: „Nem vesszük annyira pontosan.”
-----------------------------------------
HANGOK (fentről)
Gyertek velünk Felsenseeből!*
-----------------------------------------
* Kis. Harz-hegységbeli helység, szó szerint: ,Sziklató’. Nem tudni, kiken élcelődik itt Goethe. Néhány soral lejjebb is sziklába van merevedve valaki, és nem jut feljebb az erőlködésével.
------------------------------------------
HANGOK (lentről)
Mennénk bizony veletek mi föl.
Mosunk, s a hasunk csupa patyolat,
Mégis örök-meddő marad.
MINDKÉT KAR
Csillag szökik, a szél eláll,
Búvik a csonka holdsugár;
Nagy zúgással a bűvös kar
Ezernyi tűzszikrát kavar.
HANG (lentről)
Állj meg! Végy föl!
HANG (föntről)
Ki szólít ott a sziklarésből?
HANG (lentről)
Vigyetek magatokkal! Vigyetek magatokkal!
Én már háromszáz éve dolgozom magam
A csúcsra föl foggal-körömmel.
Enyéimmel lennék örömmel.
MINDKÉT KAR
Visz jól a seprü, visz a bot,
A villa visz és visz a bak.
Ki ma föl nem emelkedett,
Az mindörökre elveszett.
FÉLBOSZORKÁNY*
Utánuk oly régóta tipegek;
Oly messze vannak már a többiek!
Nincs otthon sem nyugtom soha,
S a nyugalmam itt is oda.
-----------------------------------------
* Goethe találmánya. (A többi elem általában irodalmi vagy népi-mitológiai hagyományból származik,)
-----------------------------------------
BOSZORKÁNYOK KARA
Bátorít boszorkánykenőcs,
Virolánk rongy, árbóca lőcs,*
Egy teknő, s száll banyahajónk;
Ki ma nem repült, sose fog.
-----------------------------------------
* A boszorkányperekben gyakran hangzott el, hogy a boszorkányok boszorkánykenőccsel kenvén be magukat, dagasztóteknőben utaztak a Blocksbergre. A rongyvitorla Goethe találmánya, a lőcsárboc a fordítóé.
-----------------------------------------
MINDKÉT KAR
S mikor a Csúcsnál fogunk szállni majd,
Hát súroljátok a talajt.
Köröskörül a fennsíkot
Lepje el banyaságotok.*
(Leereszkednek)
---------------------------------------
* „Hexenheit”: ,boszorkány-ság’, bizonyára parodisztikus szóképzés az akkoriban divatba jött „görögség”, „németség” stb. szavak kifigurázására.
---------------------------------------
MEPHISTOPHELES
Lökő, bökő, nyüzsgő, kereplő,
Zörgő, pörgő, tiporva seprő,
Szikrázó, bűzlő hadsereg,
Igazi boszorkányközeg!
Csak mellettem! Mert még elvesztelek.
Hol vagy?
FAUST
Itt.
MEPHISTOPHELES
Mi az? Máris elsodortak?
Így hát érvényt szerzek a házijognak.
Voland* úr jön! Helyet, te édes csőcselék!
Kapjál el, Doktor úr! S most egy ugrás elég,
Szakítsuk ki magunk a bolyból;
A magamfajtának is téboly már ez olykor.
A bozótok felől valami int nekem;
Valami furcsa fénygomolyt szór.
Gyere! Beugrunk ügyesen.
----------------------------------------
* Az ördög egyik középkori német neve.
----------------------------------------
FAUST
Te Ellentmondás Szelleme! Gyerünk, vezethetsz.
De okos dolog ez, azt gondolom:
A Blocksbergre megyünk Boszorkányszombaton,
S szeparálódni most itt vár egy jó kis ketrec.
MEPHISTOPHELES
Micsoda tarkabarka lángok!
Nézd csak a víg klubtársaságot.
Kis körben nem vagy egyedül.
FAUST
De inkább lennék ott felül!
Már füstörvénylést fest a láng.
A Gonoszhoz tolong a horda;
Nem egy talány lesz ott megoldva.
MEPHISTOPHELES
S megcsomózva nem egy talány.
A nagy Világ csak hadd kerengjen!
Majd eltanyázunk itt mi csendben.
Hiszen régóta az divik,
Hogy a nagy Világban csinálunk sok kicsit.
Ott boszorkalánykák, a raj pucér,
És bölcsen leplekben a vén-had.
Legyen nyájas a kedvemért csak!
Ily keveset sok vicc megér.
Hangszerféléket hallok csikorogni.
Átkozott ricsaj! Ezt is meg kell szokni.
Gyere! Gyere! Ez másként nem mehet.
Megyek és bevezetlek tégedet,
Újból lekötelezlek.
Mit mondsz, barátom? Nem kicsi a tér!
Nézd csak! Tekinteted végére alig ér!
Egy sorban száz tűz égő lángja reszket;
Az ember táncol, főz, traccsol, iszik, szeret,
Hát mondd, kérlek, ennél jobb hol lehet?
FAUST
Hogy vezetsz be engem s magad, miképpen?
Varázsló avagy Ördög szerepében?
MEPHISTOPHELES
Incognito járok, megszoktam szerfelett;
De gálaesten hordd a rendjeleidet.
A térdszalag nekem kevés,
De itt a lólábnál nincs szebb kitüntetés.
Látod azt a csigát? Ott jön felénk, hason jár;
Csak tapogató szeme van,
De rajtam valamit kiszimatolt már.
Akarva sem tagadom le magam,
Csak jer! Aráért járunk tűzről tűzre,
Én azt mint vőfély, te mint kérő űzve.
(Némely hamvadó parázs körül ülőkhöz)
Idős Urak, mért itt a tábor szélén?
Szépen a közepén, Önöket ott dicsérném,
Hol tombol ifjonti zenebona;
Mindenki magányos odahaza.
GENERÁLIS
Ki bízhat meg a nemzetekben,
Az ember értük bárha megfeszül!
A népnél, mint a nőknél, rendületlen
Mindig a fiatalság van felül.
MINISZTER
Visszasírom a sok jó régi főt!
Az igazságtól de messze kerültünk!
Bezzeg mikor még mi érvényesültünk,
Azok voltak a régi szép idők.
PARVENÜ
Bizony mi sem voltunk buták,
S mit nem kéne, azt tettük olykor.
Most meg fejtetőre áll a világ,
Épp mikor már megtartanók jól.
SZERZŐ
Hát olvashat manapság valaki
Oly írást, melynek tartalma eszesség?
S ami az ifjúságot illeti,
Az sem volt soha ilyen kotnyeles még.
MEPISTOPHELES (hirtelen nagyon öregnek látszik)
Jöhet a végítélet, érzem ezt,
Mert utószor jövök a boszorkánytanyára.
S mert borom dohos s a hordócskám ereszt,
A világ is a végét járja.
ÓCSKÁSBOSZORKÁNY
Ne menjetek tovább, Urak!
Az alkalmat elszalasztani vétek!
Portékám szemügyre vegyétek!
Akad mindenféle darab.
S boltomban nincsen semmi mégsem,
Minek a földön párját nem leled,
Mi világon, emberiségen,
Nem ütött volna csinos kis sebet.
Nincs lándzsa, mit ne festett volna vér meg,
Nincs findzsa, amiből még senki sem ivott
Ép testét szétmaratni mérget,
Nincs ék, mi kegyest el ne csábitott
Volna, nincs tőr, mellyel hitszegve orva
Ellenét, barátját hátba ne döfte volna!
MEPHISTOPHELES
Nem érti nénémasszony az időket.
Mi megesett, az nem eset!
Újdonsággal álljon elő kend!
Csak az újdonságban látunk becset.
FAUST
Rám itt a belepistulás vár!
Ez igen, ez aztán a vásár!
MEPHISTOPHELES
Az egész gomoly fölfelé tör!
Azt hinnéd, lököl, közben te lökődöl.
FAUST
Hát az ott ki?
MEPHISTOPHELES
Jól nézz oda!
Lilith.
FAUST
Ki?
MEPHISTOPHELES
Ádám első asszonya.
Csak óvakodj a gyönyörű hajától,
E diadémtól, melynek párja nincs!
Férfit fog neki e sok drága tincs,
Azt aztán el nem ereszti magától.
FAUST
Egy lány s egy vénség ott ülnek magukba’;
Már volt egy jó kis ugrabugra.
MEPHISTOPHELES
Ma itten senki sem pihen.
Most új tánc jön, gyerünk, lépjünk be sebesen.
FAUST (a fiatal boszorkánnyal táncolva)
Szép álmot láttam valaha;
Állt előttem egy almafa,
Két szép almát kínálgatott,
Felajzott, rámásztam legott.
SZÉP BOSZORKÁNY
Vágyik az alkácskákra Ön
A Paradicsom óta hőn.
Repes örömében szivem,
Hogy kertemben is van ilyen.
MEPHISTOPHELES (az öreg boszorkánnyal)
Rémálmot láttam valaha;
Állt előttem egy hasadt fa,
Volt benne egy iszonyu –,
Jó nagy, mégis szeretik a fiúk.
VÉN BOSZORKÁNY
Fogadja hódolatomat
A lóláblógató lovag!
Bele-való d– –t vegyen elő,
Ha nagy –tól nem retteg ő.
PROKTOPHANTASZMISZTÉSZ*
Átkozott népség! Hogyan meritek?
Nem bizonyították elégszer:
Egy szellem rendes lábon sose lépdel?
Hisz úgy táncoltok, mint mi, emberek!
-----------------------
* „Farlátnok”, vagy „farnéző”; Goethe alkotta görög szó Friedrich Nikolai író kigúnyolására. Mikor híre ment, hogy kísértetek járnak Tegelben (l. alább), a Humboldt család birtokán, a felvilágosodott Nikolai előadást tartott a Német Tudományos Akadémián. Elmondta, hogy neki is jelentek meg szellemek, s ebből úgy gyógyították ki, hogy piócákat tettek a hátsójára. Előadásának címe: „Beispiel einer Erscheinung mehrerer Phantasmen” (Több phantasma [rémkép, kísértet]
megjelenésére példa).
-----------------------
SZÉP BOSZORKÁNY
Mit jön közénk ez, hogyha áll a bál?
FAUST (tánc közben)
Eh, ez minden lében kanál.
Mit más táncol, azt ő elmagyarázza.
Hogyha egy lépés nem lett elpofázva,
Neki a lépés megtéve se lett.
Ha előre megyünk, úgy a legdühösebb.
Ha úgy akarnátok forogni körbe,
Mint vén malmában ő teszi,
Az persze klappolna neki,
Kivált ha mindezért ő lenne felköszöntve.
PROKTOPHANTASZMISZTÉSZ
Még mindig itt vagytok? Nem, hisz ez őrület.
Felvilágosodást csináltunk! Tűnjetek!
Száz regula sem bír a krampuszcsőcselékkel!
Oly okosak vagyunk, s kísértettanya Tegel!
Mennyit üldöztem ezt a tévhitet,
És vége-hossza nincs, hiszen ez őrület!
SZÉP BOSZORKÁNY
Untatásunk‘ sürgősen abbahagyja!
PROKTOPHANTASZMISZTÉSZ
Tudjátok meg, szellempofák:
Nem tűröm a szellemtiranniát;
Szellemem nem gyakorolhatja.
(Zavartalanul áll a bál)
Látom, nem sikerül ma semmi;
De egy Utazásba belefogok,*
Szeretném, mielőtt a végére jutok,
Az ördög- s költőbandát ráncba szedni.
----------------------
* Nicolai „Egy 1781-ben Németországon és Svájcon át vezető utazás leírása“ c. tizenkétkötetes művére célozva.
----------------------
MEPHISTOPHELES
Le fog mindjárt egy pocsolyába ülni,
Ily módon könnyít magán ez a fő,
S ha hajlandók farán a piócák üdülni,
Szellemekből s a Szellemből ki lesz kúrálva ő.
(A táncot otthagyott Fausthoz)
Ugyan, hát miért hagyod ott a szép lányt,
Ki talpad alá oly szépen dalolt?
FAUST
Ah! Miközben a dala szólt,
Szájából veres egér ugort rám.
MEPHISTOPHELES
Már az is baj! Ennyit a lány megér.
Legalább nem volt szürke az egér.
Ki nézi azt egy pásztorórán?
FAUST
És láttam –
MEPHISTOPHELES
Mit?
FAUST
Mephisto, látsz-e ott
Állni egy halovány, szép gyermeket magában?
Csak lassan-lassan vánszorog,
Akárha bilincsben volna lába.
Bevallom, úgy rémlik nekem,
Éppen olyan, mint drága Gretchenem.
MEPHISTOPHELES
Hadd el! Nem tesz az senkinek se jót.
Varázskép csupán, nem élő az, faragott.
Aki találkozik vele,
Vérét fagyasztja meg fagyos szeme.,
És szinte kővé dermed az;
Meduzáról hallottál, nem igaz?
FAUST
Bizony, halottnak szeme az a két szem,
Mit szerető kéz le nem zárhatott,
Ezt a keblet tárta előmbe Gretchen,
Ezek a szerettem drága tagok.
MEPHISTOPHELES
A nagy Varázslat az, te hiszékeny bolond!
Mely mindre mint kedvese képe ront.
FAUST
Micsoda kéj! Micsoda gyötrelem!
Nem tudom levenni róla szemem.
Mily furcsa, hogy e szép nyakon az ék
Egyetlen vörös szallag-féle,
És nem szélesebb, mint egy késnek éle!
MEPHISTOPHELES
Helyes, én is így látom épp.
Fejét a hóna alatt is vihetné,
Mivelhogy Perzeus lemetszé. –
Folyton ez az agyrém utáni vágy!
Gyere már, a hegyibe hágj!
Víg ez a hely, akár a Práter;
És ha nem szemfényvesztésre tekint,
Szemem tényleg színpadra lát fel.
Nos, mi megy ma?
SERVIBILIS
Mindjárt kezdik megint.
Csak hét legyen, itt mindig az a fő.
Egy dilettáns szerző szerezte,
És dilettánsok adják is elő.
Jó urak, én most eltűnök, bocsánat;
Mert dilettál* a függönyfelhuzás.
MEPHISTOPHELES
Hogy titeket a Blocksbergen talállak,
Jónak találom azt; ide való bagázs.
---------------------
* Gyönyörködtet; az olasz “mi diletta” mintájára.