Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: Faust (1.2.7.) A Tragédia Első Része. Walpurgiséji álom (Faust (1.2.7) Der Tragödie Erster Teil. Walpurgisnachtstraum Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Faust (1.2.7) Der Tragödie Erster Teil. Walpurgisnachtstraum (Német)

                          Oder
      Oberons und Titanias goldne Hochzeit
                     Intermezzo

Theatermeister:
Heute ruhen wir einmal,
Miedings wackre Söhne.
Alter Berg und feuchtes Tal,
Das ist die ganze Szene!

   

   

Herold:
Daß die Hochzeit golden sei,
Solln funfzig Jahr sein vorüber;
Aber ist der Streit vorbei,
Das golden ist mir lieber.

Oberon:
Seid ihr Geister, wo ich bin
So zeigt's in diesen Stunden;
König und die Königin,
Sie sind aufs neu verbunden.

Puck:
Kommt der Puck und dreht sich quer
Und schleift den Fuß im Reihen;
Hundert kommen hinterher,
Sich auch mit ihm zu freuen.

Ariel:
Ariel bewegt den Sang
In himmlisch reinen Tönen;
Viele Fratzen lockt sein Klang,
Doch lockt er auch die Schönen.

Oberon:
Gatten, die sich vertragen wollen,
Lernen's von uns beiden!
Wenn sich zweie lieben sollen,
Braucht man sie nur zu scheiden.

Titania:
Schmollt der Mann und grillt die Frau,
So faßt sie nur behende,
Führt mir nach dem Mittag sie,
Und ihn an Nordens Ende.

Orchester Tutti (Fortissimo):
Fliegenschnauz und Mückennas
Mit ihren Anverwandten,
Frosch im Laub und Grill im Gras,
Das sind die Musikanten!

Solo:
Seht, da kommt der Dudelsack!
Es ist die Seifenblase.
Hört den Schneckeschnickeschnack
Durch seine stumpfe Nase

Geist, der sich erst bildet:
Spinnenfuß und Krötenbauch
Und Flügelchen dem Wichtchen!
Zwar ein Tierchen gibt es nicht,
Doch gibt es ein Gedichtchen.

Ein Pärchen:
Kleiner Schritt und hoher Sprung
Durch Honigtau und Düfte
Zwar du trippelst mir genung,
Doch geh's nicht in die Lüfte.

Neugieriger Reisender:
Ist das nicht Maskeradenspott?
Soll ich den Augen trauen,
Oberon, den schönen Gott,
Auch heute hier zu schauen?

   

   

Orthodox:
Keine Klauen, keinen Schwanz!
Doch bleibt es außer Zweifel:
So wie die Götter Griechenlands,
So ist auch er ein Teufel.

   

   

Nordischer Künstler:
Was ich ergreife, das ist heut
Fürwahr nur skizzenweise;
Doch ich bereite mich beizeit
Zur italien'schen Reise.

Purist:
Ach! mein Unglück führt mich her:
Wie wird nicht hier geludert!
Und von dem ganzen Hexenheer
Sind zweie nur gepudert.

Junge Hexe
Der Puder ist so wie der Rock
Für alt' und graue Weibchen,
Drum sitz ich nackt auf meinem Bock
Und zeig ein derbes Leibchen.

Matrone:
Wir haben zu viel Lebensart
Um hier mit euch zu maulen!
Doch hoff ich, sollt ihr jung und zart
So wie ihr seid, verfaulen.

Kapellmeister:
Fliegenschnauz und Mückennas
Umschwärmt mir nicht die Nackte!
Frosch im Laub und Grill im Gras,
So bleibt doch auch im Takte!

Windfahne (nach der einen Seite):
Gesellschaft, wie man wünschen kann:
Wahrhaftig lauter Bräute!
Und Junggesellen, Mann für Mann,
Die hoffnungsvollsten Leute!

Windfahne (nach der andern Seite):
Und tut sich nicht der Boden auf,
Sie alle zu verschlingen,
So will ich mit behendem Lauf
Gleich in die Hölle springen.

Xenien:
Als Insekten sind wir da,
Mit kleinen scharfen Scheren,
Satan, unsern Herrn Papa,
Nach Würden zu verehren.

   

   

   

   

Hennings:
Seht, wie sie in gedrängter Schar
Naiv zusammen scherzen!
Am Ende sagen sie noch gar,
Sie hätten gute Herzen.

   

   

   

   

   

Musaget:
Ich mag in diesem Hexenheer
Mich gar zu gern verlieren;
Denn freilich diese wüßt ich eh'r
Als Musen anzuführen.

Ci-devant Genius der Zeit:
Mit rechten Leuten wird man was.
Komm, fasse meinen Zipfel!
Der Blocksberg, wie der deutsche Parnaß,
Hat gar einen breiten Gipfel.

Neugieriger Reisender:
Sagt, wie heißt der steife Mann?
Er geht mit stolzen Schritten.
Er schnopert, was er schnopern kann.
»Er spürt nach Jesuiten.«

Kranich:
In dem klaren mag ich gern
Und auch im trüben fischen;
Darum seht ihr den frommen Herrn
Sich auch mit Teufeln mischen.

   

   

   

   

   

   

   

Weltkind:
Ja, für die Frommen, glaubet mir,
Ist alles ein Vehikel,
Sie bilden auf dem Blocksberg hier
Gar manches Konventikel.

  

  

Tänzer:
Da kommt ja wohl ein neues Chor?
Ich höre ferne Trommeln.
»Nur ungestört! es sind im Rohr
Die unisonen Dommeln.«

Tanzmeister:
Wie jeder doch die Beine lupft!
Sich, wie er kann, herauszieht!
Der Krumme springt, der Plumpe hupft
Und fragt nicht, wie es aussieht.

Fiedler:
Das haßt sich schwer, das Lumpenpack,
Und gäb sich gern das Restchen;
Es eint sie hier der Dudelsack,
Wie Orpheus' Leier die Bestjen.

Dogmatiker:
Ich lasse mich nicht irre schrein,
Nicht durch Kritik noch Zweifel.
Der Teufel muß doch etwas sein;
Wie gäb's denn sonst auch Teufel?

   

   

   

   

Idealist:
Die Phantasie in meinem Sinn
Ist diesmal gar zu herrisch.
Fürwahr, wenn ich das alles bin,
So bin ich heute närrisch.

   

   

   

Realist:
Das Wesen ist mir recht zur Qual
Und muß mich baß verdrießen;
Ich stehe hier zum erstenmal
Nicht fest auf meinen Füßen.

Supernaturalist:
Mit viel Vergnügen bin ich da
Und freue mich mit diesen;
Denn von den Teufeln kann ich ja
Auf gute Geister schließen.

   

   

   

Skeptiker:
Sie gehn den Flämmchen auf der Spur
Und glaubn sich nah dem Schatze.
Auf Teufel reimt der Zweifel nur;
Da bin ich recht am Platze.

   

   

Kapellmeister:
Frosch im Laub und Grill im Gras,
Verfluchte Dilettanten!
Fliegenschnauz und Mückennas,
Ihr seid doch Musikanten!

Die Gewandten:
Sanssouci, so heißt das Heer
Von lustigen Geschöpfen;
Auf den Füßen geht's nicht mehr,
Drum gehn wir auf den Köpfen.

   

   

Die Unbehilflichen:
Sonst haben wir manchen Bissen erschranzt,
Nun aber Gott befohlen!
Unsere Schuhe sind durchgetanzt,
Wir laufen auf nackten Sohlen.

   

   

Irrlichter:
Von dem Sumpfe kommen wir,
Woraus wir erst entstanden;
Doch sind wir gleich im Reihen hier
Die glänzenden Galanten.

Sternschnuppe:
Aus der Höhe schoß ich her
Im Stern- und Feuerscheine,
Liege nun im Grase quer –
Wer hilft mir auf die Beine?

Die Massiven:
Platz und Platz! und ringsherum!
So gehn die Gräschen nieder.
Geister kommen, Geister auch,
Sie haben plumpe Glieder.

Puck:
Tretet nicht so mastig auf
Wie Elefantenkälber,
Und der plumpst' an diesem Tag
Sei Puck, der derbe, selber.

Ariel:
Gab die liebende Natur,
Gab der Geist euch Flügel,
Folget meiner leichten Spur,
Auf zum Rosenhügel!

  

  

Orchester (Pianissimo):
Wolkenzug und Nebelflor
Erhellen sich von oben.
Luft im Laub und Wind im Rohr,
Und alles ist zerstoben.

 



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/faust-eine-tragodie-3664/25

Faust (1.2.7.) A Tragédia Első Része. Walpurgiséji álom (Magyar)

                          Avagy
           Oberon és Titánia aranylakodalma
                      Intermezzo

DÍSZLETMESTER
Lepihenünk végre most.
Mieding jó legényi.*
Vén hegy, mély völgy, harmatos,
Ez szcénánk, nem tenyérnyi.

-----------------------
* Weimari díszletmester. Az „Oberon”-ban egy poillanatra sem állhattak meg a díszletezők.
-----------------------

HEROLD
Ötven esztendőt kiállj,
És arany lesz a lakodalmad.
De ha elmúlt a viszály,
Bíz’ örülök az aranynak.

OBERON
Szellemek, legyen nyoma,
Ha köröttem lebegtek!
Király s királyasszonya
Ma újra egybekeltek.

PUCK
Puck jön, pörög, fut, kacsáz,
Már táncra áll a lába.
Vele örvendezni száz
Sietve lép nyomába.

ARIEL
Énekszót hoz Ariel
Égtiszta zengzetekkel,
Sok torz pofa csábul el,
De szépek is sereggel.

OBERON
Az összeférést jó tanulja
Tőlünk férj s a nő meg!
Egymást hogy szeretni tudja,
Csak válaszd széjjel őket!

TITANIA
Férj duzzog vagy nej pöröl?
Legyenek megragadva,
Délre vigyétek azt,
Ezt minél északabbra.

ZENEKAR, TUTTI (Fortissimo)
Szúnyogorrok, légytüdők
És egész pereputtyuk!
Lombban béka, víg prücsök,
A zenekart mi adjuk.

SZÓLÓ
Szappanbuborékduda
Jön ott felénksodorva.
Hallga, szól csigacsuda,
Csacsog a tömpe orra.

FORMÁT ÉPP MOST ÖLTŐ SZELLEM
Póklábacska, békapocak,
Szárny, s kész a kecske-fecske!
Nyarat csinálni vacak,
De jó költészetecske.

EGY PÁROCSKA
Kis lépés, nagy lendület
Mézes illatködökben;
Topogsz ugyan eleget,
De szárnyad föl se röppen.

KÍVÁNCSI UTAZÓ*
Nem maszkabál e vigalom?
Higgyek vajon szememnek?
A szép isten, Oberon,
Már megint nem jelent meg?

----------------
* Nicolai.
----------------

ORTHODOX*
Farok, karom nincsenek!
És mégis joggal hörgök:
Akár a görög istenek,
Ez is egy csúnya ördög.

----------------
* Leopold von Stolberg; kikelt Schiller: „Görögország istenei” ellen.
----------------

ÉSZAKI MŰVÉSZ
Ma amihez hozzányulok,
Csak vázlat, kurta-furcsa;
De idejében indulok
Itáliai útra.

PURISTA
E társaság mit összezüll!
Engem le már a bú vert.
S az összes boszorkák közül
Csak kettőn látni púdert.

FIATAL BOSZORKÁNY
A púder, mint a szoknya: lom.
Való ősz nőre, aggra.
Én feszes testem mutatom,
Csupaszon ülve bakra.

MATRÓNA
A szótok mind modortalan,
Nem duzzogunk miattok;
De remélem, ily finoman
S ifjan el is rohadtok.

KARMESTER
Szúnyogorrok, légytüdők,
Hagyjátok a csupasz húst!
Lombban béka, víg prücsök,
Tartsátok, hé, a taktust!

SZÉLKAKAS (az egyik oldal felé)
Kielégít minden igényt
A társaság, de tényleg!
Csupa eladó lány s legény,
A legszebb szépremények.

SZÉLKAKAS (a másik oldal felé)
És ha a föld meg nem nyilik
Mindent elnyelni menten,
Nekiiramodok legitt,
Vigyen az ördög engem!

XENIONOK*
Itt vagyunk mint bogarak,
Hordva szúrós fulánkot,
Illően Sátán Urat,
Köszönteni papánkat.

----------------
* Xenion görögül = ’idegen’ vagy ’vendégnek adott ajándék’. Disztichonban írt bökverseiknek adták ezt a nevet Goethe és Schiller. L. https://en.wikipedia.org/wiki/Xenien vagy https://de.wikipedia.org/wiki/Xenien .
----------------

HENNINGS*
Na nézd csak, hogy’ tréfálnak itt
Naívan nagy csapatban!
A végén még majd azt hiszik,
Ez jó szívük miatt van.

----------------
* „A kor géniusza”, később „A XIX. század géniusza” című (ezért Ci-devant, azaz ’azelőtt’, egy kissé lejjebb) folyóiratában „minden finomabb érzést sértő sansculotterie”-val, vulgáris szegényességgel, rosszindulattal, kárörömmel vádolta Goethe Xenionok c. epigrammáit. Verseskötete adott ki „Musaget” (’Múzsavezető’, mecénás) címen.
----------------

MUSZAGETÉSZ
Én elvegyülni szeretek
E boszorkányseregben;
Mert bizony könnyebb ezeket
Mint múzsákat vezetnem.

CI-DEVANT A KOR GÉNIUSZA
Jó emberekkel nincs bajom.
Köpenyem kapd el gyorsan!
Mint a német Parnasszuson,
Blockbergen tágas orom van.

KÍVÁNCSI UTAZÓ
Na, ki ez a merev úr?
Büszke a lépte, orra,
Emez mindenbe beletúr
„Jezsovitát szimatolva.”

DARU*
Halászok én remekül
Tisztában, zavarosban;
A jámbor úr ezért vegyül
Ördögcsapatba mostan.

----------------
* Lavater. Goethe (Eckermann-nak:) „ »Lavater igazán jó ember volt, de óriási tévedések rabja, a szigorú igazság nem volt kenyere, becsapta saját magát és másokat. Ezért szakítottunk végképp egymással. Utoljára még láttam egyszer Zürichben (...) Járása olyan volt, mint egy darué, ezért jelenik meg a Blockbergen daru képében. « – Megkérdeztem Goethétől, vajon érdeklődött-e Lavater a természet iránt, amint erre Fiziognómiájából esetleg következtetni lehetne. »Egyáltalán nem – válaszolta Goethe –, törekvései csupán az erkölcsire, a vallásira irányultak.«”

----------------

VILÁGFI*
A jámboraknak, állítom,
Minden csak vehiculum;
Lesz a Blocksbergen e napon
Nem egy conventiculum.

----------------
* Goethe.
----------------

TÁNCOS
Mi az, új kar jön ide tán?
Dobpergést küld a távol.
„Csak unisono zsong a nád
Bölömbikák szavától.”

TÁNCMESTER
Hogy föllendülne Láb ezer,
Egyenesedne vén Test!
Torz ugrál, Ormótlan szökell,
És nem kérdi, miként fest.

FIDULÁS [= hegedűs]
Gyűlöli ez a csőcslék
S ölni egymást szaladna;
A duda tartja össze még,
Mind vadakat Orpheus lantja.

DOGMATIKUS*
Kritika? kétely? Csak köpök.
E zajjal nem gyötörtök!
Ha még vannak is ördögök,
Csak valami az „Ördög”!

---------------
* A Kant előtti, wolfiánus filozófia híve. (Az ontológiai istenbizonyításon is élcelődik itt Goethe, meg alighanem azon, hogy Istent és az Ördögöt „valami”-nek tartják (t.i. konkrét létezőknek, nem pedig elvek vagy fogalmak megszemélyesítésének.)
---------------

IDEALISTA*
Képzeletdús szubjektumom
Markában tart keményen:
Ha minden én vagyok, tudom,
Ma megkergült az énem.

---------------
* Fichte.
---------------

REALISTA
A Lényeg az agyamra mén,
Ilyesmire se vártam;
Itt először nem állok én
A lábamon szilárdan.

SZUPERNATURALISTA*
Itt lennem tiszta élvezet,
Bravó, ördögfióka!
A rossz szellemekből lehet
Következtetni a jókra.

----------------
* Jacobi. (Irracionalista filozófus; bírálja a racionalista filozofálást, mert az nem juthat túl a feltételesség körén, ezért szükségképpen atheizmushoz és fatalizmushoz vezet.)
----------------

SZKEPTIKUS
Lángocskák után futrnak, ím,
Vélik, kincs tárható fel.
„Teufel”-ra „Zweifel”* csak a rím;
Ez a nekem való hely.

----------------
* „Teufel” és „Zweifel”: „Ördög” és „Kétely”. (A Faust második részében elő is fordul ez mint rím. Ott „Kétely”-nek és „Métely”-nek fordítottam.)
----------------

KARMESTER
Lombban béka, víg prücsök,
Átkozott dilettánsok!
Szúnyogorrok, légytüdők,
Zene a hivatástok!

AZ ÉLELMESEK*
Viselünk Sanssouci nevet,
Jókedvünk el ne tűnjön;
Lábon immár nem lehet,
Ezért járunk fejünkön.

--------------
* Akik a francia forradalomban is alkalmazkodnak.
--------------

AZ ÉLELMETLENEK*
Rég kipitizénk sok jó falatot;
Most meg az Isten is bánt!
Cipőnk a táncba belekopott,
Hát szaladunk most mezítláb.

--------------
* Az emigráns arisztokraták. (A többi három is e területről.)
--------------

LIDÉRCEK
Mocsár mélyiről gyövünk,
Ott születtünk, mocsárba’.
De hamar beilleszkedünk
A fényes társaságba.

METEOR
Magas égből szállt ide
Csillagsugárvilágom;
Heverek fű közibe,
Ki segít talpra állnom?

A MASSZÍVAK
Helyet nekünk! Sok helyet!
A fű tőlünk lekókad.
Szellemek ám ezek is,
Csak ormótlan tagokkal.

PUCK
Ne cammogjatok nekem
Mint elefánt, csapatban!
S a legormótlanabb legyen
Ma Puck, a faragatlan!

ARIEL
Ki a Szellem és a jó
Természet szárnyát hordja,
Legyen velem suhanó
A rózsabokorba!*

--------------
* Wieland Oberonjában rózsabokrok közt állt a tündérpalota.
--------------

ZENEKAR (pianissimo)
Fentről sugárzik világ
Felhőre, ködgomolyra.
Lombban lég és kong a nád,
És minden szétoszolva.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap