Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: Utravaló (Reisezehrung Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Reisezehrung (Német)

Entwöhnen soll ich mich vom Glanz der Blicke,

Mein Leben sollten sie nicht mehr verschönen.

Was man Geschick nennt, läßt sich nicht versöhnen –

Ich weiß es wohl, und trat bestürzt zurücke.

 

Nun wußt ich auch von keinem weitern Glücke;

Gleich fing ich an, von diesen und von jenen

Notwendgen Dingen sonst mich zu entwöhnen;

Notwendig schien mir nichts als ihre Blicke.

 

Des Weines Glut, den Vielgenuß der Speisen,

Bequemlichkeit und Schlaf und sonstge Gaben,

Gesellschaft wies ich weg, daß wenig bliebe.

 

So kann ich ruhig durch die Welt nun reisen:

Was ich bedarf, ist überall zu haben,

Und Unentbehrlichs bring ich mit – die Liebe.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de

Utravaló (Magyar)

A fényes szemtől elszokjam tehátlan,

Melyből szemeim boldogságot szívnak?

Hajthatlan az, mit földi sorsnak hívnak!

Tudtam és megdöbbenve félre álltam.

 

De már gyönyört most másban sem találtam,

S bucsút mondottam régi vágyaimnak;

Alig maradt szükségeimből írmag:

Szükségét csak az ő szemének láttam.

 

Hát félre bor, tivornya, ivás-evés,

Álom és kényelem! Magány se rettent -

Kerűlöm mind, a miben kedvem tellett.

 

Így nyugton járhatok. Mi kell, a kevés,

Az mindütt van; s a nélkülözhetetlent

Mindig magammal hordom: a szerelmet.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap