Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Grünbein, Durs: Éjszaka magyarázatokkal (Erklärte Nacht Magyar nyelven)

Grünbein, Durs portréja

Erklärte Nacht (Német)

Oder Dichtung, was war das noch? Entführung in alte Gefühle…
Stimmenfang, Silbenzauber, ars magna im elaboriertesten Stil.
Die Kälte der Selbstbegegnung, ein Tanz zwischen sämtlichen Stühlen.
Nichts Halbes, nichts Ganzes also, doch das gewisse Etwas zuviel.
Dem einen Gebet ohne Gott, dem andern das „Echt Absolut Reelle.“
Jene Zickzacknaht – Vernunft, an Affekte und Mythen gebunden,
Die den schläfrigen Leib präpariert mit empfindsamen Stellen.
Rückkehr der Echos zur Quelle, zum Mund, wo die Laute sich runden.
Atembild, hingehaucht in die Frostluft, ins taufrische nihil.
Magisches Gängelband, Ariadnefaden durchs Dunkel der Aporien,
Kette aus Glücksmomenten bis zurück zu den Mädchenbädern am Nil.
Innigste Linie, nie in Zahlen zu fassen, entflieht sie den Geometrien,
Seit die Welt als beschreibbar gilt, in Formeln auflösbar, in Gesetze.
Vergeßt dieses schamlose Ich und sein Du, herbeigeholt aus der Ferne.
Der Vers ist ein Taucher, er zieht in die Tiefe, sucht nach den Schätzen
Am Meeresgrund, draußen im Hirn. Er konspiriert mit den Sternen.
Metaphern sind diese flachen Steine, die man aufs offene Meer
Schleudert vom Ufer aus. Die trippelnd die Wasserfläche berühren,
Drei, vier, fünf, sechs Mal im Glücksfall, bevor sie bleischwer
Den Spiegel durchbrechen als Lot. Risse, die durch die Zeiten führen.
Philosophie in Metren, Musik der Freudensprünge von Wort zu Ding.
Geschenkt, sagt der eine, der andre: vom Scharfsinn gemacht.
Was bleibt, sind Gedichte. Lieder, wie sie die Sterblichkeit singt.
Ein Reiseführer, der beste, beim Exodus aus der menschlichen Nacht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.planetlyrik.de

Éjszaka magyarázatokkal (Magyar)

És a vers mi volt még? Szöktetés régmúlt hangulatokba...
Szótagvarázs, ars magna, stílusjáték, rímzene.
A tükör hidege, tánc néhány szék közt forogva.
Sem fél, sem egész, mégis több, mint kellene.
Ennek ima, isten nélküli. Annak "abszolút valóság".
Cikkcakkvarrás - indulat s mítosz vezérelte ész,
Mitől a hűvös, álmos testet elönti a forróság.
A hang visszatér a szájhoz, mint kikötőbe a tengerész.
Hideg ablakra lehelt felhő, reggeli harmat, semmi.
Ariadné fonala, mi az apóriák sötétjén átvezet.
Csupa szerencsés véleltlen, fontana, thermi.
Belső vonal, mit nem fejez ki szám, se szerkezet,
Mióta a világ képletbe, törvénybe foglalható.
Én és te - feledjétek e két távolból érkezőt.
A vers búvár, kinek kincset rejt a tenger, a tó,
S míg csillagokkal konspirál, átkutatja az agyvelőt.
A metaforák lapos kövek, mikkel a vízparton gyerekek
Szoktak kacsázni. Ha szerencséd van, hármat, négyet,
Ötöt is ugrik a kő, mielőtt elnyugszik a felület,
S a kő ólomként elmerül. Az időt mély repedések
Metszik. Metrizált filozófia, az öröm ujjongása
Szó és tárgy között. Ennek adomány, annak csiszolt jáspis.
Ami marad, a vers, a halandóság rímekbe szőtt mása,
Földi kalauz, ki tengert nyit, s az emberi éjen átvisz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

minimap