Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Grünbein, Durs: Nostalgischer Krebs

Grünbein, Durs portréja

Nostalgischer Krebs (Német)

Die meisten waren in die Angst verliebt. Wer lief nicht früh
Zu Drehbank, Schule, Wehrdienst unter Kälteschauern,
Wenn sie die Menschen über weite Plätze antrieb «Hüh!»
Vorbei an Krähenschwärmen im Geäst, auf Kränen lauernd.
 
Angst war der Kiosk mit den Sport-und-Technik-Magazinen,
Die Welle im Verkehrsstrom, auf der Kinderwagen trieben.
Am Bahndepot war sie das trockne Flußbett, Schrott und Schienen,
Der Bus am Feierabend, Hände, die beschlagne Scheiben rieben.
 
Sie war der Chlorgeruch im Hallenbad, das schrille Lärmen
Paddelnder Kinder, die ein Greis vom Rand mit Stangen stieß.
Beim Fleischer, glänzend, die Unendlich-Acht gefüllter Därme,
Das Loch, in dem man Mutters Pausenbrot verschwinden ließ.
 
Angst war das Unbekannte dort am Mahnmal des Soldaten,
Das wuchs, kaum drehte man sich um. Sie war der Halleffekt
Der Straßen, stadionbreit, wenn beim Vorbeimarsch die Kastraten
Die Kleine weiße Friedenstaube würgten. Gut versteckt,
 
War sie das kostbarste Gefühl von allen. Schwer im Magen,
Der Filzstumpf, den geschluckt zu haben, man sich nie verzieh.
Angst war die Vier, die Drei, die Zwei im Fach Betragen.
Alles vorauszusehn: die Flucht, erpreßt, die Nostalgie.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.cicero.de

Nosztalgikus rák (Magyar)

Ingo Schulzénak
 
Sok volt, bizony, ki félelmébe volt szerelmes, és futott
Esztergapadhoz, iskolába, angyalbőrbe bújni, kit
Hideglelős félelem űzött varjúcsapatok
Károgásában, tágas téren át, hol rozsda virít.
 
Mert félelem nehezült minden újságosstandra és
Félelem szólt a sorok közül, ő kormányzott
Az utakon, félelem volt a tükör, a borotvakés,
A szombat esti busz, s a nő, ahogy topogva fázott.
 
Félelem volt az uszodák klórszaga, a sok törmelék,
A sín, a sorban állás a hentesnél, a fehéren
Csillogó zsír, a járdaszélen a kipukkadt autókerék,
A félhomály, a töpörtyűkrém a napközis kenyéren.
 
Félelem volt az ismeretlen katona sírja mellett
A hapták, a visszhangzó, stadionszéles utak,
Mikor táblák alatt a kasztráltak menetelteltek,
És fojtogatták a Kis békegalambokat.
 
A félelem volt a legdrágább érzés. Ki kapásból
Beszopott mindent, sosem sikerült megbocsátania.
Félelem volt a kettes, a hármas magatartásból,
Előre látszott: a szökés, a zsarolás, a nosztalgia.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ketezer.hu

minimap