Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Grünbein, Durs: Trilce, Cézár (Trilce, César Magyar nyelven)

Grünbein, Durs portréja

Trilce, César (Német)

An manchen Tagen wußten wir einfach
nichts Bessres zu sagen als
'Gleich passierts' oder 'Geht
schon in Ordnung...' gelangweilt in
 
überheizten Bibliotheken wo unsere Blicke
bevor sie glasig wurden wie
Rauchringe schwebten
unter den hohen Kassettendecken
alexandrinischer Lesesäle. Die
meisten von uns
 
wollten fort (nach New York oder
sonstwohin): Studenten mit
 
komisch flatternden Stimmen
gescheiterte Pläne umkreisend immer im
Aufwind und manche vor
 
melancholischer Anarchie süchtig
nach neuen Totems, Idolen
gestriger Revolutionen und dem
zum x-ten Mal
akupunktierten Leib der Magie. Man kam
ziemlich billig wenn man den ganzen Tag
dort verbrachte (besonders
im Winter) zwischen den
kurzen Pausen allein
 
mit seinen postlagernden Sorgen miets-
schuldig, die Stille wie
Nervengas aus den Büchern
saugend all dieser
sanften Bestien (...) und manchmal
gab es selbst dort im Einerlei
dieses Treibhausklimas ein wenig
lebendige Überraschung -
(Trilce, César!). Ich
 
erinnere noch genau eines Nachmittags
im Sommer das
raschelnde Zwielicht als ich
beim Scheißen aus einer Nebenzelle der
Bibliothekstoilette
gedämpftes Atmen und Stoß auf Stoß
schnell sich steigern hörte: mein Herz
flog plötzlich auf und ich
erschrak wie ein ganzer
Schmeißfliegenschwarm vor dem
 
Liebesspiel zweier Männer die stumm
aneinander arbeiteten
schwitzend und selbst-
vergessen wie fremde
kentaurenartige Wesen auf einer
überbelichteten Fotografie.
Schwer zu vergessen mit welcher
Erleichterung sie nachher
frischgekämmt jeder
hochrot und mit cremigem Teint
 
einzeln an mir vorübergingen und nur
ein Augenzwinkern (durch mich
hindurch) verriet mir:
Sie hatten sich kennengelernt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.frankjankowski.de

Trilce, Cézár (Magyar)

Bizonyos napokon egyszerűen
semmi jobb nem jutott eszünkbe
mint hogy "Még egy kis idő" vagy hogy
"Már meg is történt..." unatkoztunk
 
túlfűtött könyvtárakban ahol mielőtt
tekintetünk üvegessé vált füstkarikákként
lebegtünk az alexandriai
olvasótermek égboltnyi
kazettás teteje alatt.
A legtöbbünk
 
el akart utazni (New Yorkba vagy
máshova): lobogó hangú
 
diákok elbukott tervek körül
rajzottak örökké
lelkesen és voltak akik
 
a melankolikus anarchiára vágytak
új totemekre, idolokra
tegnapi forradalmakra és a mágia
akupunktúrás tűkkel ki tudja
hányadszor agyonszurkált testére. Ha az ember
az egész napot ott töltötte egész
olcsón ki lehetett jönni (főleg
télen) a rövid szünetek
közt egyedül
 
postán maradó gondokkal lakbér-
tartozással a csendet
mint ideggázt szíva
a könyvekből ezekből a
finom bestiákból (...) és néha
még ebben a keltetőházi
egyformaságban is adódott egy kis
eleven meglepetés -
(Trilce, Cézár!). Még
 
pontosan emlékszem egy nyári
délután a zümmögő
félhomályra amikor
szarás közben a könyvtár vécéjének
szomszéd fülkéjéből
lökésről lökésre gyorsan emelkedő
tompa zihálásra lettem figyelmes: a szívem
hirtelen magasra szárnyalt
és megijedtem mint egy
dongólégyraj a két
 
férfi szerelmi játékától akik némán
dolgoztak egymáson
izzadtan és ön-
feledten mint két idegen
kentaurszerű lény egy
túlexponált fényképen.
Nehéz elfeledni milyen
megkönnyebbülten
frissen megfésülködve
kipirulva mégis krémszínű arccal
 
mentek el utána külön-külön mellettem és csak
egy kacsintás (rajtam
keresztül) árulta el:
megismerték egymást.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu

minimap