Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hölty, Ludwig Christoph Heinrich: Az emberi foglalkozások (Die Beschäftigungen der Menschen Magyar nyelven)

Hölty, Ludwig Christoph Heinrich portréja

Die Beschäftigungen der Menschen (Német)

Jener liebet den Hof, liebet das Stadtgeräusch,

Und französischen Modewiz,

Küßt den Damen die Hand, mischet den Potpourri,

Kocht Pomaden, und dreht Filet.

 

Zieht die Säle voll Tanz Wiesen des Frühlings vor,

Den Kastraten der Nachtigall,

Lebt vom Lächeln des Herrn, dreht, wie ein Wetterhahn,

Nach dem Winde des Hofes sich.

 

Dieser liebet den Prunk gleißender Wissenschaft,

Thürmet Bücher auf Bücher auf,

Und begaffet den Band, und den bemalten Schnitt,

Und sein gläsernes Bücherschrank.

 

Jener beuget sein Knie vor dem Altar des Golds,

Stopfet Beutel auf Beutel voll,

Schließt sein Kämmerlein zu, schüttet die Beutel aus,

Und beäugelt den Seelenschaz. –

 

Mich entzücket der Wald, mich der entblühte Baum,

Mich der tanzende Wiesenquell,

Mich der Morgengesang, oder das Abendlied,

Meiner Freundin, der Nachtigall.

 

Dämmert endlich mein Traum heiter zum Leben auf,

Giebt der Himmel das Mädchen mir,

Deßen lächelndes Bild mir um die Seele schwebt,

Dann, dann bin ich ein Erdengott.

 

Wie ein mächtiger Gott, flieg ich den Himmel durch,

Reiße Sterne, wie Blumen, ab,

Und bekränze mein Haupt, trinke die Quelle leer,

Die durch Rosen der Engel fleußt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org/Literatur/M/H

Az emberi foglalkozások (Magyar)

Udvart, fényt szeret az, városi, cifra zajt

és a francia módiját,

csókol szép kezeket, egyveleget kavar,

hajkencét s pecsenyét csinál,

 

tánctermét, s nem a nyár réteit kedveli,

eunuchdalt s nem a fülemilét,

kényura mosolya élteti, szélkakas,

fordul udvari szél szerint.

 

Ez fényes tudomány dísze után kutat,

könyvet könyvre rak szorgosan,

bámulja kötetét és színes metszetét

s könyvespolca üvegfalát.

 

Más meg térdreborul és aranyat imád,

erszényét tömi meg vele,

s zárt ajtója mögött újra kiönti, és

szemmel falja a kincseket.

 

Engem más ragad el, erdei zöld falomb,

táncos réti patak vize,

s hívem, a csalogány reggeli éneke

s zengő alkonyi búcsuja.

 

Almom teljesedőn kelne csak végre már,

őt adná meg az ég, a lányt,

akinek mosolyos képe körüllebeg,

akkor földi isten vagyok.

 

Istenként röpülök zúgva az égen át,

rózsának szedek csillagot

főmre, és kiiszom mind a patak vizét,

mely rózsák között csörgedez.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap