Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hoff, Kay: Bescheidene Gabe

Hoff, Kay portréja

Bescheidene Gabe (Német)

Diesen Himmel schenke ich dir.

Er ist nicht mehr neu.

Ich hab ihn öfters gebraucht,

besonders das Blaue: du siehst

die Spuren am Einband.

Vom Abendrot sind die Ränder

zurückgeblieben, und der Regen,

du weißt, hat einige Seiten

ganz ausgeblichen. Manchmal

war auch die Sonne zu grell,

da sind mir Blätter vergilbt,

und der Nachtsturm riß eine Seite ein,

damals, da war ich nicht bei dir.

Die Sterne haben Löcher gesengt,

ich habe nicht aufgepaßt, der Mond

hat die Wolken unachtsam verschoben,

das sind die Flecken im Dunkel.

Er ist nicht mehr neu, mein Himmel,

es ist nicht leicht, ihn zu lesen.

Aber die Ränder, die Risse, die Spuren

gehören mir, das verblichene Blau,

und ich schenke ihn dir, diesen Himmel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://onlinetagebuch.com

Szerény ajándék (Magyar)

Ajándékom e mennybolt.

Nem valami új.

Gyakorta forgattam, kékjét

különösen: a borítón

láthatod nyomaim.

Az alkonyat lapszélei

épen maradtak, s az eső,

tudod jól, néhány oldalt

megfakított. Időnként

a nap tűzött erősen,

töpörödtek a lapok,

vihar éjjel egyet behasított,

akkor, itt, nem voltam veled.

Lyukakat pörköltek csillagok,

nem ügyeltem rájuk, és a hold

a felhőket óvatlan tólta el,

foltok most a homályban.

Nem valami új hát egem,

olvasni eléggé nehéz.

De a lapszélek, szakadások, nyomok

enyémek mind, ez a megkopott kék,

e mennybolt ajándékom legyen, adom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA. K.

minimap