Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hoffmann, Heinrich: A gyufásskatulya szomorú története (Die gar traurige Geschichte mit dem Feuerzeug Magyar nyelven)

Hoffmann, Heinrich portréja

Die gar traurige Geschichte mit dem Feuerzeug (Német)

Paulinchen war allein zu Haus,

die Eltern waren beide aus.

Als sie nun durch das Zimmer sprang

mit leichtem Mut und Sing und Sang,

da sah sie plötzlich vor sich stehn

ein Feuerzeug, nett anzusehn.

»Ei,« sprach sie, »ei, wie schön und fein!

Das muß ein trefflich Spielzeug sein.

Ich zünde mir ein Hölzchen an,

wie’s oft die Mutter hat getan.«

 

Und Minz und Maunz, die Katzen,

erheben ihre Tatzen.

Sie drohen mit den Pfoten:

»Der Vater hat’s verboten!

Miau! Mio! Miau! Mio!

laß stehn! sonst brennst du lichterloh!«

 

Paulinchen hört die Katzen nicht!

Das Hölzchen brennt gar hell und licht,

das flackert lustig, knistert laut,

grad wie ihr’s auf dem Bilde schaut.

Paulinchen aber freut sich sehr

und sprang im Zimmer hin und her.

 

Doch Minz und Maunz, die Katzen,

erheben ihre Tatzen.

Sie drohen mit den Pfoten:

»Die Mutter hat’s verboten!

Miau! Mio! Miau! Mio!

wirf’s weg! sonst brennst du lichterloh!«

 

Doch weh! die Flamme faßt das Kleid,

die Schürze brennt, es leuchtet weit.

Es brennt die Hand, es brennt das Haar,

es brennt das ganze Kind sogar.

 

Und Minz und Maunz, die schreien

gar jämmerlich zu zweien:

»Herbei! Herbei! Wer hilft geschwind?

In Feuer steht das ganze Kind!

Miau! Mio! Miau! Mio!

zu Hilf! das Kind brennt lichterloh!«

 

Verbrannt ist alles ganz und gar,

das arme Kind mit Haut und Haar;

ein Häuflein Asche bleibt allein

und beide Schuh, so hübsch und fein.

 

Und Minz und Maunz, die kleinen,

die sitzen da und weinen:

»Miau! Mio! Miau! Mio!

wo sind die armen Eltern! wo?«

Und ihre Tränen fließen

wie’s Bächlein auf den Wiesen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gutenberg.org

A gyufásskatulya szomorú története (Magyar)

Panni egyedül volt a házban,

Szülők nélkül, egymagában.

Szökdécselt a szobán át,

És énekelt egy víg nótát.

Egyszerre csak mit lát?

Szekrényén egy skatulyát!

Ej, mondá, mily szép és jó,

Pompás játékszernek való!

Meggyújtok hát egyet gyorsan,

Ahogy a mamánál láttam.

 

Óvón lendül a két macska,

Micó és Cicó mancsa,

Figyelmeztet a két cirmos:

»Vigyázz! Tudod, hogy ez tilos.

Miau, miau, hagyd abba,

Különben elégsz lángolva!"

 

Panni nem hallgat az intő szóra,

Mialatt a gyufa ég szikrázva.

Vidáman pattog és sistereg,

Ahogy a képen látjátok, gyerekek.

Panni pedig nagyon boldog,

Nézi a lángot, hogyan lobog.

 

Óvón lendül a két macska,

Micó és Cicó mancsa,

Figyelmeztet a két cirmos:

„Vigyázz! Tudod, hogy ez tilos.

Miau, miau, hagyd abba,

Különben elégsz lángolva!"

 

Ó, jaj! A ruha lángot fog,

A kötény ég, magasan lobog.

Ég a keze, ég a lába,

Sőt ég az egész leányka.

 

A két cica megretten,

S kiáltanak mindketten:

„Ide, ide, emberek!

Mentsétek a gyereket!"

Miau, miau, nyávog a két macska:

„Segítség! Ég a kislány lobogva!"

 

Elégett a rossz kislány

Mindenestül, bizony ám.

Csak hamu maradt belőle,

Meg a szép kis cipője.

 

Micó és Cicó, a két árva,

Az elégett Pannit siratja.

Miau, a két cica nyivákol:

„Hol vannak a szülők? Hol?"

És sűrű könnyük fakad,

Mint réten a kis patak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. P.

Kapcsolódó videók


minimap