Hofmannsthal, Hugo von: Lied der Welt

Flieg hin, Zeit, du bist meine Magd,
Schmück mich, wenn es nächtet, schmück mich, wenn es tagt,
Flicht mir mein Haar, spiel mir um den Schuh,
Ich bin die Frau, die Magd bist du.
Heia!

Doch einmal trittst du zornig herein,
Die Sterne schießen schiefen Schein,
Der Wind durchfährt den hohen Saal,
Die Sonn geht aus, das Licht wird fahl,
Der Boden gibt einen toten Schein,
Da wirst du meine Herrin sein!
O weh!
Und ich deine Magd, schwach und verzagt,
Gott seis geklagt!

Flieg hin, Zeit! die Zeit ist noch weit!
Heia!

Siess, idő, cselédem vagy ma még,
díszíts engem éjjel, és ha pirkad már az ég,
fond be hajam, cipőmnél játszva maradj,
úrnőd vagyok, a cseléd te vagy,
ihaj!

De egyszer haraggal jössz te be,
ha ferdén tűz a csillagok szeme,
a termen szél tör át vadul,
a nap kihuny, a fény fakul,
a föld holt fényben senyved el -
te akkor az én úrnőm leszel.
Ó jaj!
s én: cseléded, gyönge, riadt,
az Úr miatt.

Repülj, idő! Az idő még messze van.
Ihaj!