Kaschnitz, Marie Luise: Élet a halál után (Ein Leben nach dem Tode Magyar nyelven)

Glauben Sie fragte man mich
An ein Leben nach dem Tode
Und ich antwortete: ja
Aber dann wusste ich
Keine Auskunft zu geben
Wie das aussehen sollte
Wie ich selber
Aussehen sollte
Dort
 
Ich wusste nur eines
Keine Hierarchie
Von Heiligen
auf goldenen Stühlen sitzend
Kein Niedersturz
Verdammter Seelen
Nur
Nur Liebe frei geworden
Niemals aufgezehrte
Mich überflutend
 
Kein Schutzmantel starr aus Gold
Mit Edelsteinen besetzt
Ein spinnwebenleichtes Gewand
Ein Hauch
Mir um die Schultern
Liebkosung schöne Bewegung
Wie einst von tyrrhenischen
Wellen
 
Wie von Worten die hin und her
Wortfetzen
Komm du komm
 
Schmerzweb mit Tränen besetzt
Berg- und Talfahrt
Und deine Hand
Wieder in meiner
So lagen wir
Lasest du vor
Schlief ich ein
Wachte auf
Schlief ein
Wache auf
Deine Stimme empfängt mich
Entläßt mich und immer
So fort
 
Mehr also, fragen die Frager
Erwarten Sie nicht nach dem Tode?
Und ich antworte
weniger nicht.

Hisz-e Ön, kérdezték,
A halál utáni életben
És én azt válaszoltam: igen
De aztán nem tudtam
Felvilágosítani őket
Hogyan is festene
És én magam
Milyen is lennék
Ott
 
Csak egyet tudtam
Nem lesz ott
Arany trónuson ülő
Szentek hierarchiája
Sem kárhozott lelkek
Zuhanása
Csupáncsak
Felszabadult szeretet
Amely soha el nem fogy
Amely eláraszt
 
Nem lesz merev védőköpeny aranyból
Ékkövekkel díszített
Hanem lepkekönnyű öltözék
Lehelet
A vállam körül
Becézgetés lágy mozdulatok
Mint egykor a Tirrén-tenger
hullámai
 
Mint ide-oda csapongó szavak
Szófoszlányok
Jöjj jöjj már
 
Könnyekkel díszített fájdalomszövet
Hegyek magasában völgyek mélyében
És a kezed
Újból a kezemben
Így feküdtünk
Te felolvastál
Én elaludtam
Felébredtem
Elaludtam
Felébredek
Hangod fogad
Hangod elenged és ez
így megy tovább
 
Ennél többet tehát, faggatnak a kérdezősködők,
nem vár a halál utáni élettől?
És én azt felelem:
ennél kevesebbet nem.