Kirsch, Sarah: Pásztordal (Hirtenlied Magyar nyelven)

Ich sitz über Deutschlands weißem Schnee

der Himmel ist aufgeschlitzt

Wintersamen

kommt auf mich wenn nichts Schlimmres

Haar wird zum Helm

die Flöte splittert am Mund

Der Wald steht schwarz es kriecht

Draht übern Felsen es riecht

nach Brand da hüte ich die vier

Elemente am Rand des Lands

meine Federn am Kleid

mein ängstlicher Schuh

seid ruhig tragt

mich nicht fort

Ich knote an Bäume mich lieg unter Steinen

streu Eis mir ins Hemd ich schneide

das Lid vom Aug da bleibe ich wach:

Meine tückische Herde

die sich vereinzelt die sich vermengt

meine dienstbare tückische Herde

wird Wolke sonst: winters noch

ist sie zerkracht

Ülök Németország fehér haván

Fölhasítva az ég

Magja a télnek

Jön rám rosszabb is jöhet

sisakká lesz a haj

A furulya szilánk a szájon

Sötéten áll az erdő drót

Mássza a sziklatetőt

Égés szaga van – itt

az országszélen őrzök négy elemet

Ruhámon tollaim

félénk cipőim

Nyugodjatok engem

Tova ne vigyetek

Fákhoz bogozódom kő alatt fekszem

Vasat szórok ingembe én levágom

Szemhéjamat ébren maradok így

Fondorlatos nyájam

Az szétbomol az elvegyül

fondorlatos és kezes nyájam

Felhő lesz mégis: még a télen

ropogva szétesik