Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kolbe, Uwe: Az álmatlanság összetevői (Ingredienzen der Schlaflosigkeit Magyar nyelven)

Kolbe, Uwe portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Ingredienzen der Schlaflosigkeit (Német)

Es war diese Mücke, ich hab sie gehört.
Und es war – wuchs da nicht Gras
zwischen zwei Kriegen?
Es war ähnlich dem Grund, weshalb ich die Stadt
zum ersten Mal wirklich verließ.
Und es war, daß die Liebe sich weigerte,
einfach zu sein wie ein Handgriff,
schön wie ein Silbenrätsel,
witzig und unerklärlich, wie die Attacke
der Katze, die anschließend wieder
vornehm gemessen schreitet oder
sich putzt, mit der Zunge die Pfote befeuchtet,
damit übern Hinterkopf streicht,
mit dieser unnachahmlichen Sorgfalt.
Es war, daß der Lärm meiner Stadt
den letzten alten Putz zerrüttet,
das letzte Brandmauern-Graubraun
auf den monströsen Lkw kippt,
der gestern mich fast überrollte.
Es war, daß Reste der alten Gewißheit
einander zersetzten, die neue
privat bleibt, das rasende Herz
- in unseren Breiten kommt so etwas
von übertriebenem Genuß.
Es war, du wachst auf und nuschelst,
mach endlich das Fenster zu.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org/de

Az álmatlanság összetevői (Magyar)

Az a bizonyos szúnyog volt az, hallottam.
Aztán meg – nem nőtt ott fű
a két háború között?
A puszta föld volt csak, először,
azért hagytam ott igazán a várost.
Aztán a szerelem volt az, mert nem akart
egyszerű lenni, egyszerű akár a kézfogás,
szép akár egy szórejtvény,
szórakoztató és megmagyarázhatatlan mint a macska
rohamai, amikor rögtön utána ismét
méltóságteljesen lépdel vagy
tisztálkodik, nyelvével nedvesítve a tappancsát,
hogy a feje búbját törölgesse vele
az ő utánozhatatlan alaposságával.
Aztán ott volt az, hogy városom zaja
a régi csín utóját veri szét éppen,
az utolsó tűzfalbarnásszürkeség
ráomlik arra a monstruózus teherautóra,
amely tegnap majdnem elgázolt.
Meg ott volt az, hogy a régi bizonyosság
maradványai széttrancsírozzák egymást, az új
magánügy marad, az őrjöngő szív
– a mi földrajzi szélességünkön az ilyesmit
túlhajtott élvezet okozza.
Az volt, hogy felnősz és motyogsz,
csukd már be azt az ablakot.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap