Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Krolow, Karl: Verlassene Küste

Krolow, Karl portréja

Verlassene Küste (Német)

Segelschiffe und Gelächter,
Das wie Gold im Barte steht,
Sind vergangen wie ein schlechter
Atem, der vom Munde weht.
 
Wie ein Schatten auf der Mauer,
Der den Kalk zu Staub zerfrißt.
Unauflöslich bleibt die Trauer,
Die aus schwarzem Honig ist.
 
Duftend in das Licht gehangen,
Feucht wie frischer Vogelkot
Und den heißen Ziegelwangen
Auferlegt als leichter Tod.
 
Kartenschlagende Matrosen
Sind in ihrem Fleisch allein.
Tabak rieselt durch die losen
Augenlider in sie ein.
 
Ihre Messer, die sie warfen
Nach dem blauen Vorhang Nacht,
Wurden schartig in dem scharfen
Wind der Ewigkeit, der wacht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.planetlyrik.de

Elhagyott part (Magyar)

Vitorlások, hahotázás,
Mint szakállon arany szál,
Messze már, mint a miazmás
Lég, mit kilehelt a száj.
 
Mint a falra vetett árnyak,
Miket porrá rág a mész,
Föloldhatatlan a bánat,
Szuroksötét szinü méz,
 
Szagos fényre fölaggatva
Nyálkás madárürülék.
Az átizzott téglafalra
Halált mér a könnyü vég.
 
Kártyavető matróznépek
Tudják csak, mi a magány,
Dohány cseperészik révedt
Szemhéjuknak ablakán.
 
Késük eléri röptében
Az éj kéklő függönyét
S kicsorbul az éles szélben,
Melyben fönn virraszt a lét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. I.

minimap