1
Mindenek közül a legkevésbé ismert,
különös lény: sápadtas bőr vonja be testét,
csak alig szőrös, megtöltve belekkel,
csontokkal s némi agyvelővel. Járása
egyenes, de nem a magatartása.
2
Emlékezete rövid: még
meg se száradt kezén a vér, de már
nem is tudja, honnan került oda.
3
Nemi szervét elrejti
a hozzá hasonlók elől, mint kincset;
ám lelkének
legtitkosabb
rezdülését kitárja az egész világnak,
a megunásig. Szóban,
írásban és képben.
4
Gyengén világított négyszögű barlangban
tanyázik, s fölhalmoz ott
széket, szekrényt és olyan
készüléket, mely lármát közvetít,
s akkor lábát, karját hányja izgalomban.
5
Csupa gyöngeség, de van erőssége is,
mely legyőzhetetlen: alkalmazkodik.
6
Ha esik, kifeszíti ernyőjét;
ha bombák hullnak, érckalapot nyom
fejébe, és bebújik a pincébe. Minden
helyzettel elbír.
7
Élete rövid, de jól kihasználja, hogy
megrövidítse a hozzá hasonlók életét.
Megszokta, hogy nap nap után, év után év
elfolyik ujjai közt, s nem hagy mást maga után,
csak repedést, ráncot, bütyköt.
8
Régi szokása, hogy letűnt
isteneket imád, de átáll az újak
oldalára: ha van hatalmuk,
visszaélnek azzal
s ővele is.
9
Útjai során az első halottól
megborzad. Nem úgy a tizediktől.
A századikat már észre se veszi.
10
Ismeri e világ minden baját, de
mindet megszokta, föltéve hogy
a szomszédját éri.
11
Bizony nézzetek csodálattal
az erőre, mely életben tartotta
évezredeken át.
12
Ő maga így hívja magát: ember.
Csak ritkán az. Hogy az legyen, erre törekszik
néha.
Hogy azzá legyen,
serkentsétek.