Kunert, Günter: Javaslat (Vorschlag Magyar nyelven)

Ramme einen Pfahl

in die dahinschießende Zeit.

Durch deine Hand rinnt der Sand

und bildet Formlosigkeiten,

die sogleich auf Nimmerwiedersehen

in sich selbst einsinken:

vertanes Leben.

Was du nicht erschaffst, du

bist es nicht. Dein Sein nur Gleichung

für Tätigsein: Wie will denn,

wer nicht Treppen zimmert,

über sich hinausgelangen?

Wie will heim zu sich selber finden,

der ohne Weggenossen?

Hinterlass mehr als die Spur

deiner Tatze, das Testament

ausgestorbner Bestien, davon die Welt

übergenug schon erblickt.

Ramme einen Pfahl ein. Ramme

einen einzigen, einen neuen Gedanken

als geheimes Denkmal

deiner einmaligen Gegenwart

in den Deich

gegen die ewige Flut.

Verj egy cölöpöt

az elsuhanó időbe.

Kezedből homok pereg,     

és alaktalan formákat ölt,

melyek nyomban önmagukba omlanak;

soha viszont nem láthatod:

eltékozolt élet.    

Amit nem teremtesz meg,

az nem lehetsz. Léted egyenértékű

a cselekedeteiddel: hogyan akar

önmagán túljutni az,

aki nem ácsol lépcsőket?      

Hogyan találna haza önmagához,

kinek nincsenek útitársai?

Hagyj többet örökül, mint mancsod

nyomát, kihalt fenevadak

testamentumát, abból már

untig eleget látott a világ.

Verj be egy cölöpöt. Döngölj  

egyetlen új gondolatot

mint egyszeri jelenléted

titkos emlékművét

földgátba

az örök áradás ellen.