Langgässer, Elisabeth: Tavasz 1946 (Frühling 1946 Magyar nyelven)

für Cordelia
 
Holde Anemone,
bist du wieder da
und erscheinst mit heller Krone
mir Geschundenem zum Lohne
wie Nausikaa?
 
Windbewegtes Bücken,
Woge, Schaum und Licht!
Ach, welch sphärisches Entzücken
nahm dem staubgebeugten Rücken
endlich sein Gewicht?
 
Aus dem Reich der Kröte
steige ich empor,
unterm Lid noch Plutons Röte
und des Totenführers Flöte
gräßlich noch im Ohr.
 
Sah in Gorgos Auge
eisenharten Glanz,
ausgesprühte Lügenlauge
hört‘ ich flüstern, daß sie tauge
mich zu töten ganz.
 
Anemone! Küssen
laß mich dein Gesicht:
Ungespiegelt von den Flüssen
Styx und Lethe, ohne Wissen
um das Nein und Nicht.
 
Ohne zu verführen,
lebst und bist du da,
still mein Herz zu rühren,
ohne es zu schüren -
Kind Nausikaa!

Cordeliának
 
Kökörcsin, te drága,
itt vagy, szép csoda!
nap süt fényes koronádra,
itt vagy írnak sebre, vágyra,
itt vagy Nausikaa?
 
Szél lengette hajlás,
hullám, hab és fény,
szférák üdvössége, zajlás,
súlyát elvető robajlás,
végre könnyű: én!
 
A varangy honából
szállok fölfele,
pillám alatt Plutó lángol,
s alvilági fuvolától
fülem még tele.
 
Gorgó vad szemében
vaskemény a fény,
lúgfreccsentő hazug szégyen,
vártátok, szívem elégjen,
belevesszek én?
 
Arcod édességét
csókra hajtsd közel,
Styx és Léthe tükrözését
nem és ne vetélkedését
hadd feledjem el.
 
Szűzies habokban
élsz, itt vagy velem,
szívem csöndben dobban,
de fel még sem lobban,
Nausikaa, gyermekem.