Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lasker-Schüler, Else: Die Verscheuchte

Lasker-Schüler, Else portréja

Die Verscheuchte (Német)

Es ist der Tag in Nebel völlig eingehüllt,

Entseelt begegnen alle Welten sich –

Kaum hingezeichnet wie auf einem Schattenbild.

 

Wie lange war kein Herz zu meinem mild ....

Die Welt erkaltete, der Mensch verblich.

– Komm, bete mit mir – denn Gott tröstet mich.

 

Wo weilt der Odem, der aus meinem Leben wich? –

Ich streife heimatlos zusammen mit dem Wild

Durch bleiche Zeiten träumend – ja, ich liebte dich.

 

Wo soll ich hin, wenn kalt der Nordsturm brüllt –?

– Die scheuen Tiere aus der Landschaft wagen sich –

Und ich – vor deine Tür, ein Bündel Wegerich.

 

Bald haben Tränen alle Himmel weggespült,

An deren Kelchen Dichter ihren Durst gestillt,

Auch du und ich.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.kj-skrodzki.de/Dokumente/Text_020.htm

Az elűzött (Magyar)

E nap fölé homályos ködlepel borul.

A világok élettelen keringenek,

árnyékképen alig kirajzolt pontokul.

 

Szívemre gyöngéd szív rég nem simul...

A föld kihűlt, fakók az emberek.

– Imádkozz velem. – Vigaszt ad az Úr.

 

Mely, életem elhagyta, hol a lehelet?

Kóbor vadak módján bolygok hazátlanul,

s átálmodom a bús időt – szerettelek...

 

Hová legyek, ha észak szele bőg vadul?

Elhagyják félénk állatok erdőjüket,

s ajtód előtt maroknyi útifű leszek.

 

Majd könnyezem, egünk ha végképp elfakul,

melynek kelyhétől költők szomja csillapul –

együtt veled.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap